Századok – 1940

Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426

424 CSAPOD! CSABA nem illetné meg s ez a törekvésük időnként és helyenként sikerrel is jár.1 Az állami adón kívül dézsmafizetésre is kötelezve voltak a szabadosok. Nemcsak abban az esetben, ha az már állami jövedelem számba ment, minthogy a kamara bérelte, hanem akkor is, lia az egyház maga szedte, vagy egyes földesurak bérelték. 1578-ban egy kamarai utasításban olvassuk : „Ügy okoskodjatok pedig, hogy semmi rendbeli parasztember, sem szabados, sem szolga az dézsmától nem exemptus, mindenki tartozik vele, valaki nem nemes ember."2 Ugyanilyen világosan szól 1583-ban az egri tizedszedők utasítása : „Valami szabadosát a földesúr, ha szabadságban tartja is, azzal nemes udvarhelyessé nem teheti, fejedelem dézsmáját el nem idegenítheti."3

A földesúr pedig, ha ő bérli a dézsmát, azzal a megokolással nem enged mentességet alóla, hogy az „egyházi proventus". „Es így — írja Thurzó Mihály dézsmásához intézett utasításában — ha szintén levelünk volna is valamely szabadosunknál szabadságáról és annuális adójának meg nem fizetéséről, de mi, avagy a mi antecessorink nem condonálhatjuk senki jövedelmét és most sem akarjuk condonálni".4 Hacsak külön ki nem emeli, hogy a dézsma alól is mentességet ad.5

A földesúrnak ez az álláspontja érthető is, mert hiszen ő a decimáért bérösszeget fizetett, jövedelmet akart tehát belőle, nem ráfizetést. Bár a szabadosság lényege a jobbágyi terhektől, tehát földesúri szolgáltatásoktól (census, kilenced, robot stb.), való mentesség a fölszabadítás által mégsem lett a libertinus teljesen független földesurától. Ez a függő helyzet kifejezésre jutott elsősorban abban, hogy szabad telkét nem örök tulajdonul bírta, hanem annak tulajdona továbbra is a földesurat illette. így végeredményben a libertinusok nemcsak hogy állandó bizonytalanságnak lehettek kitéve, hanem a földdel nem is rendelkezhettek szabadon. Öröklési joguk is korlátozott volt, amennyiben általában a „firól fira való szabadságot" hangsúlyozzák, vagyis a fiági örökösödést. A fiág kihalta után rendszerint visszaszáll a telek a földesúrra, 1 Ez derül ki egyes megyei statútumokból is : Bars megye 1596, C. St. IV/1. 73. 1. — Trencsén megye 1639, uo. 213. 1. stb. Ezzel szemben adókötelezettségüket említik : Trencsén megye 1733, C. St. IV/1. 764. 1. — Abauj megye 1697, C. St. II/l. 333. 1. — Torda megye 1760, C. St. I. 467—468. 1. stb. 2 M. Gt. Sz. 1897, 22. 1. Ld. még uo. 1903, 165. 1. Kamarai utasítás a szempei és cseklészi dézsmásokhoz. 3 M. Gt. Sz. 1905, 36—37. 1. 4 M. Gt. Sz. 1903, 161. 1. 5 Károlyi oklevéltár, IV. k. 313. 1. 1635.