Századok – 1940
Értekezések - CSAPODI CSABA: Szabadosok (libertini) 1514–1848 405–426
410 CSAPOD! CSABA jobban, hogy ez a kor a jobbágyban lényegében rabszolgát látott, mint ezeknek a kifejezéseknek feltűnése. A libertinus szó tehát két különböző korszakban két különböző társadalmi jelenséget fed : a középkorban bizonyos föltételekkel fölszabadult rabszolgát, az újkorban pedig a jobbágyságnak egy fölfelé emelkedő csoportját, azokat, akik nemesi kiváltságot nem tudtak szerezni maguknak, megmaradtak az úrbéres népelemek közt, mégis többé vagy kevésbbé függetlenebb helyzetbe jutottak. A társadalmi fejlődésnek, alsóbb osztályok, vagy egyes tagjaik fölfelé törekvésének tehát a megváltozott társadalomfelfogás éppen úgy nem tudott teljesen gátat vetni, mint az 1514-i törvény, vagy Werbőczy rideg, nemesi gondolkozása. Az az egészséges fejlődés, mely a XV. század végére a mezővárosok százait termelte ki s a jobbágyélet függetlenebbé válásának útját egyengette,1 megakadhatott ugyan (ha nem is teljesen), de a különféle jogállású egyének állandó érintkezése s az élet szükségletei az egyéni felemelkedés új útját nyitották meg a szabadosság intézményében. A libertinusság nem mesterséges képződmény, nem tudatos jogi alkotás, egyes, az államot érintő vonatkozásain (adózás, katonáskodás) kívül soha nem volt törvényhozási működés tárgya, soha egységesen nem szabályozták.2 Az élet sokrétűségéből keletkezett, éppen ezért egészen laza, kötetlen társadalmi képlet, sokféle hasonló jelenség gyűjtő elnevezése, azért rendkívül nehéz egységesítő, rendező szempontokat vinni bele. Talán ez az oka annak, hogy bár libertinusokkal forrásokban és feldolgozásokban egyaránt lépten-nyomon találkozunk, rendszeres vizsgálatukra még nem történt kísérlet. Újabb jogi irodalmunk meglepően mellőzi az egész kérdést, ami annál különösebb, mert a régi jogi munkák, amelyeknek megjelenése idejében a szabadosság még élő valóság volt, behatóan foglalkoznak vele.3 A libertinus kifejezés hosszú szünet után a XVI. század első évtizedeiben tűnik fel ismét a forrásanyagban. Az első említés, amit találtunk, 1523-ból való. Zabláthi Jakab garam-szent-benedeki apát fölmenti Thorsa Benedek nevű 1 Szabó István : Hanyatló jobbágyság a középkor végén. Századok 1938, 10—59. 1. és Mályusz i. h. 2 Werbőczynél elő sem fordul a kifejezés. 3 Pl. Christianus Augustus Beck : lus publicum Hungáriáé cum . . . observationibus Iosephi Benzur (Wiennae 1790), 230—237. 1. losephus Keresztury : De veteri instituto rei militaris Hungaricae ac speciatim de insurrectione nobilium (Vindobonae 1790), 424— 426. 1. — Georch Illés : Honnvi törvény. I. könyv (Pozsonv 1804), 249 -258. 1. stb.
