Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

394 ELEKES LAJOS eredetű párcálab, amely eddig — régi várnagyi jelentésétől — szintén hatalmas utat járhatott be. Összegezve az eddig elmondottakat, az derül ki, hogy a középkorvégi román társadalom a korai osztódás forrongó állapotában volt, amelyből körülhatároltabb formák csak az újkor elején kezdenek kibontakozni. A szabadok tömegéből már a középkor végén kiemelkedtek egyes kiváltságos csoportok, de ezek még nem különültek el élesen, körvonalaik is csak akkor tisztábbak, ha, mint a moldvai vitézek, a vajdával álltak közvetlen kapcsolatban. A XVI. században az elkülönülés már jobban érvényesül, s jól megfigyelhető például a hadszervezet fejlődésében. A román irodalom szerint eleinte minden szabad katonaköteles volt, s valóban úgy láttuk, hogy a bráilai közoláhok ,,egy szálig" fel akartak kelni az országukat, illetőleg urukat fenyegető moldvai vajda ellen. Ez az általános szabadfölkelés adta a középkori velika vojskát, a nagy hadsereget, amely természetesen csak védelmi célokra vált be, hosszabb s főleg támadó műveletekre nem használhatták. A társadalom megkötődése során egyre ritkábban alkalmazták, a vajdai haderő lelke már a középkorban is egy szűkebb csoport, amelyben — mint Rásboeninél — a bojárok és a vajdai vitézek küzdöttek. Az újkorban a hadviselés jórészt zsoldosokra hárult, de mellettük a társadalom is szerepet kapott. Az udvari katonaelemek köré újabbak rakódtak, a közszabadok süllyedő tömegéből kiemelt, részben kiváltságolt, kondiciós csoportok, a curteni, a ro^ii, s a szolgálattevő-slujitorok különböző rétegei, akik többkevesebb kedvezmény fejében a vajda, vagy egyes főtisztek zászlója alatt katonai szolgálatot teljesítettek. Ugyanakkor a régi közfelkelés eltűnik, a szabadok egy tekintélyes része elvesztette korábbi személyes szabadságát, s a többi is menekülni akart a katonáskodás terhétől. Volt, aki ezért földjét is feláldozta.1 Az újkori fejlődésben a középkori szabadok lesüllyedt és felemelkedett része közt számos kisebb-nagyobb csoport képezett átmenetet. A birtokaprózódás termelt ki egy sajátságos réteget, amely az újkoreleji társadalomban még igen jelentős szerepet játszott. Tagjait eredetük vagy helyzetük különböző vonatkozásai szerint számos névvel illették, — 1 A hadügy fejlődésére ld. Rosetti : Essais sur l'art militaire des Roumains (Bucuresti 1935). Katonaságtól vonakodó újkori szabadokra : Iorga : Anciens documents de droit roumain, I. 104. 1. (Valaki a XVII. század elején mentességet szeretne, mert szegény, s felajánlja birtokát Iordache postelnicnak, hogy ezt kijárja.)