Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 391<i3 jelentőssé, amikor a föld fontosságának megnövekedésével a régi birtoklás is az előkelőség jelei közé került. A kolomeiai eskü leírója már ezzel is számolt. E régi előkelők mellett a vajdai udvar szervezése során mind nagyobb szerepet kezdett játszani a vajda szűkebb környezete, személyes híveinek csoportja. Ezek a „fejedelmi szolgák" eleinte hátrább álltak a rangsorban, mint az igazi bojárok, az előkelőség alapja az első oklevelek idejében még nem a tisztség. Erre vall, hogy a tanuk névsorában a főtiszteket gyakran tisztség nélküli egyének előzik meg. Bár Giurescu kimutatta, hogy néha ezek korábbi tisztségviselők, az, hogy rangjukat megemlíteni sem tartják szükségesnek, világosan megmutatja, hogy azt személyi súlyuk mellett nem is érezték fontosnak. Később azonban megnőtt az udvar tekintélye, s a szolgák megelőzték a bojárokat ; szimbólumnak tekinthetjük, hogy míg Mircea idézett oklevelében a boljarint említi első helyen, fia Mihail már a slugát. Ezzel kapcsolatban a XVI. századi záradékokból lassan eltűnnek a tisztségtelen elemek s mindenkinél gondosan jelzik letett hivatalát is.1 Ezzel a folyamattal párhuzamosan elmosódott a bojári és fejedelmi szolgai elemek régi különbsége, a XV. századi oklevelekben már az utóbbiakat is bojárnak nevezik. Sőt a nyugati fejlődésekkel analóg módon ők emelkedtek a társadalom csúcsára. A tisztek kapták a legtöbb adományt, már a XV. században megkezdik kiépíteni birtokaikat, különösen trónharcok idején rohamosan gyarapodtak, s egyikük-másikuk családja a XVI—XVII. századra már hatalmas birtoktestek ura volt, amelyek szétszórtságuk ellenére is jelentős hatalmat adtak.2 E nagy családok erőteljesen belenyúlhattak a vajdaság ügyeibe, így Havaselvén a Buzeçtik Vitéz Mihály idejében. Nyilván a hozzájuk hasonlókat illette a XVII. században az a „bojári" jog, hogy a vornic bíráskodása alól kivonva magukat, egyenesen a vajda elé kerülhettek.3 A vajdasági előkelő réteg tehát az alapvetés korában bizonyos változásokon ment át. Az első szolgacsoport a fejedelemmel való kapcsolatai révén kiemelkedett a bojárság csúcsára. Ezzel párhuzamosan a bojárság régibb elemei ősi birtokuk fokozatos elaprózásával mindinkább lesüllyedtek, törpebirtokos, paraszti életszintű közszabaddá váltak. Az újabb korban néhol egész falvak hemzsegnek a bennük élő 1 A tisztség nélküli bojárokra v. ö. Giurescu i. m. 27—29., ill. Filitti i. m. 11. 1. 2 Moldvából érdekes összeállítást közöl Rosetti : Despre originea çi transformärile ciasei stäpänitoare, 181 182. 1. jz. 3 Giurescu : Noi contributmni, 9. 1.