Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

388 ELEKES LAJOS igyekeztek indokolni a lengyel király előtt, hogy az nem is volt igazi uralkodó, mert a szultán egy törököt bujtatott az ő ruháikba s ők elfogadták, gondolván, hogy közülük való : igaz, hogy egy cigányt vagy egy arabot is elfogadtak volna, csakhogy békén lehessenek.1 A fejlődés központi elemeiről a szélesebb rétegekre fordítva figyelmünket, egyre nehezebb dolgunk lesz. A korai állapotokról alig szólnak a források, az alacsonyabb elemek helyzetéről később is keveset. A román irodalom az adatok hézagait nem tudja ellenmondások nélkül kitölteni. Ennek okát főleg a szemlélet statikus voltában látjuk, abban, hogy kialakult rétegként kezelik a fiatalosan kiforratlan, mozgásban lévő társadalom egyes elemeit, amelyek pedig fejlődésük során azonos név alatt más-más helyet foglaltak el s megállapodott formákig korszakunk vége felé is csak részben jutottak. A román társadalom kezdetben kis közösségeket alkotott, egyes sejtjeinek főnökét, mint tudjuk, kenéznek hívták. Ezt a sejtszerű társadalmat tulajdonképen csak a XIV. században kialakuló vajdaságok fogták egységbe, egyes részeiben azonban már korábban megindult a magasabb csoportosulás. Több kis sejt tömörülése kis vajdaságokat hozott létre, mint az 1247-i szörényi oklevélben láttuk. Azonkívül az egyes elemi alakulatok fölé talán már a vándorlás közben, de a Dunától északra mindenesetre elég jelentős úri vezetőréteg rakódott, az előkelők, a bojárok őse, amely a település során mint „maiores terrae", s hovatovább mint birtokos úri elem jelentkezett az alatta álló néppel szemben. E fejlődés kezdete bizonyos osztódásban mutatkozik, amit a XIV — XV. századi oklevelekből elég jól érzékelhetünk. I. Vladislav havaselvi vajda 1368-ban a brassai kereskedők privilégiuma ügyében rendeletet intézett országa népéhez, azaz „vobis . . . comitibus, castellanis, iudicibus. tributariis officialibus et cuiusvis status hominibus in terra nostra transalpina constitutis". Ebben az oklevélben a korai vajdaság hivatalrendje tárul elénk, a társadalom zömének tagozása azonban rejtve marad a „bármi rendű emberek" nagy gyűjtőfogalmában. A következő évszázad elején már ez is megvilágosodik. I. Mircea oklevélben biztosította Cozia kolostort, hogy azokat, akik adományt tesznek részére, senki nem fogja ebhen gátolni, „se bojár, se fejedelmi szolga, se 1 Iorga : Serisori de boieri (Välenii-de-Munte 1912), 18.sköv.l.— Ezeket az államélettel kapcsolatos jelenségeket más alkalommal bővebben tárgyaljuk.