Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

382 ELEKES LAJOS segélyezésében. Azonban helytelen volna azt hinnünk, hogy a vajdai udvar élete a középkorban tisztán vallásos színezetű volt, vagy akárcsak azt, hogy az ortodoxizmus ekkor már úgy átszőtte szellemi szálaival, mint később. Bár a románság hitvilágában kétségkívül régebbre nyúló gyökerei voltak, magasabb szervezete csak a középkor végén forrt ki. Az egyházak és kolostorok szervezése a XIV—XV. században megerősödő balkáni hatásokkal kapcsolatos s így a középkori ortodoxizmus még aligha fejtett ki olyan hatást, amely a vajdaságok életét minden vonatkozásban magához láncolta volna. Az udvar világi életének korai képét vizsgálva, legtöbb hasznát az argeçi udvar húszegynéhány éve feltárt régészeti leleteinek vesszük, amelyek a XIV. század második feléből csaknem kerek képet adnak a havaselvi vajdák s szűkebb környezetük életformáiról és eszményeiről. Az argeçi udvar építését talán már I. Basaraba megkezdte, de csak negyedik utóda, I. Radu fejezte be. Az udvar azonban már korábban lakható volt, I. Vladislav egyik oklevele 1372-ben ,,in Argios in nostra residentia" kelt. Itt is temetkezett s ezt a példáját több utóda követte hozzátartozóival együtt. A székesegyházban megtalálták s meglepően jó állapotban feltárták sírjaikat. A leletek annak idején nagy érdeklődést keltettek külföldi szakkörökben, bennünket különösen érdekelnek, mert csaknem teljes egészükben az egykorú nyugati lovagudvarok világára vallanak. A vajdákat nagy gonddal, fejedelmi pompával temették, sírjuk kőszarkofág, belül vörösre festve. Öltözetük a kor lovagi divatjához alkalmazkodott. I. Radu például arany gombsorral kapcsolt, gyönggyel varrott, combközépig érő bíbortunikát viselt ; ruházatának egyéb darabjai tönkrementek, de ábrázolásaival egybevetve így is elárulják, hogy szintén a XIV. századi Európa lovagi díszének jellegzetes darabjai voltak. Egyik gyűrűjébe gót betűkkel az angyali üdvözlet kezdősorait vésték, a másikat bizonyos Alexander magister készítette s latinul írta rá Lukács evangéliumának egy részletét. A többi sírlelet ugyanerre a kultúrvilágra utal, elárulván, hogy a nyugatias lovagi életformák utat találtak Argeç előkelőihez, nemcsak magukhoz a vajdákhoz, hanem szűkebb környezetükhöz is. Az egyik sír ifjú lakóját ráfestették a templom közeli oszlopára. Nem volt a vajdacsalád tagja — sírjából hiányzik a jellegzetes diadém —, mégis éppen úgy nyugatias öltözéket visel, mint I. Radu, oldalán kétkezes kardot, lábánál pedig tornajeles pajzsot tart. Nem gondolhatunk arra, hogy ezeket az apró, de fontos jeleket magyarországi művész keze, megszokásból csempészte volna a képre, mert a fal-