Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 361–404

A ROMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 377<i3 folyamat játszódott le a falu fejló'désében is. A birtoklás új szálakkal szőtte át a vérségi összefüggések képleteit, s azokkal összefonva, majd egyre jobban előtérbe nyomulva helyi tagozást hozott létre. Ebben a rendben a szomszédok szava vált döntővé, birtokügyekben őket kérdezték meg. A lakosok földközösséget alkottak, ami a legutóbbi időkig megmaradt, mégpedig olyan formában, hogy a közös határból kiki annyit hasított, amennyit meg tudott művelni. Olteniában 1793-ban még ilyen rendet látunk. Az irtásterület ekkortájt egyéni birtok volt.1 Nagy vonalakban megismertük a vajdaságbeli román nép helyhezkötődésének folyamatát. Ez a társadalom zöménél, mint láttuk, éppen a bennünket érdeklő korszak végén jutott szilárdabb formákig, de korántsem volt teljes. így állandóan keresztvonalakkal törte át a társadalom alapvetéskori rétegződését. Ezt folyton szem előtt kell tartanunk alábbi vizsgálódásaink során, ahol kénytelenek leszünk rétegekről, csoportokról beszélni, de már eleve azzal a megjegyzéssel, hogy ezek mögött egy még tekintélyes részében kiforratlan, mozgásban lévő népesség lappang, amely a társadalom kikiistályosult formáihoz csak lazán, mindig változásra készen kapcsolódott. A társadalomosztódás vizsgálatában ismét csak következtetésekkel hidalhatjuk át azt az ürt, ami a johannitaoklevélben megmutatkozó kezdeti formák, s a vajdaságok írásos korának viszonyai közt mutatkozik. Ezt azonban aránylag könnyen megtehetjük, minthogy a középkor végén meg csak a vajdák környezetében találunk kialakultabb, bár ott sem végleges rendet. A társadalom szélesebb rétegeinek mozgásai az osztódásnak egészen fejletlen állapotára vallanak, s kétségtelenné teszik, hogy nagyobb jelentőségű előzményeik nem voltak. A XIII—XlV. század a román társadalom fejlődésében arra szolgált, hogy a nép valamelyest összeforrjon uraival, s nagyjából egységes kisebb csoportokban megbarátkozzék azzal a területtel, amelyen „na voloskom zakonea", oláh szokások szerint élni szándékozott. A kis egységeket néhol közös vezetők tömörítették, mint Litvoj vagy Seneslaus vajda, s a helyhezkötéssel párhuzamosan megindult az előkelő elem, a „maiores terrae" fokozat os. elkülönülése a népesség zömétől. Valószínű, hogy ez a Szörényben kezdeti fokon látott folyamat a következő időkben kimélyült, s talán 1 Adatok : uo. I. 6. (vérségi részesedés), 90. (Sárbu), 8—9. I. (testvérvallás). A földközösségre megfelelő óvatossággal v. ö. az uo. 3., 8., 4. 1. közölteket.