Századok – 1940

Értekezések - ISTVÁNYI GÉZA: A középlatin filológia problémája Magyarországon 12–29

A KÖZÉ PLATIN FILOLÓGIA PROBLÉMÁJA MAGYARORSZÁGON 27 musok, italicizmusok és germanizmusok kutatása sem, fontos kultúrhatásokra mutathatnánk így rá. A magyar középlatin szövegek javarészét oklevelek alkotják. Ezen a területen honosodott meg nálunk először a latin nyelv és társadalmi, kulturális viszonyaink változása, fejlődése sehol másutt nem éreztette annyira nyelvi hatását, mint éppen az oklevelekben. Világosan bebizonyította ezt a magyar okleveles gyakorlat kialakulásának története.1 Ha valahol, itt bizonyára kimutatható bizonyos önálló fejlődés a magyarországi középlatinság kialakulásában, — a XIII. századtól kezdve mindenesetre. A magyar írásbeliség centrális jellege miatt különösen a királyi kancellária stílus- és nyelvtörténetének megírása volna fontos. Általában a stílustörténettől, stílusösszehasonlítástól igen sok eredményt várhatunk, bár a stílusvizsgálatnak eddigelé még nem alakultak ki olyan exakt, biztos eredményre vezető módszerei, mint az írás vizsgálatnak. Ám egy bizonyos oklevélcsoportra vonatkozólag a szavak és kifejezések gyűjtése, a finomabb egyéni nyelvi sajátságoknak, a mondatszerkesztésnek, ritmusnak, kurzusnak, általános kifejezésmódnak pontos följegyzése, a klasszikus irodalmi nyelvtől, vagy valami más írásmű nyelvétől való függések megállapítása, mind-mind olyan munka, melynek lelkiismeretes véghezvitele mindenképen eredménnyel kell hogy kecsegtessen. Ilyen alapos vizsgálatok alapján, úgy hisszük, lehetne a kancelláriai latinságban bizonyos fejlődési sort felállítani. Jogi írásbeliségünk nyelvi és stilisztikai vizsgálatának eredményei segítségével közelebb jutnánk egész középkori udvari, világi irodalmunknak megismeréséhez, helyes értékeléséhez. Hiszen ez az irodalom jórészt a diplomatikai írásbeliség talajából nőtt ki, írói — Béla király névtelen jegyzője, Kézai Simon. Küküllei János, Turóci János stb. — javarészt a királyi kancellária alkalmazottai, notáriusok voltak. Természetes, hogy nyelvük, stílusuk a sűrű oklevelezés közben alakult ki s ennek nyoma későbbi irodalmi műveiken is szemmellátható. Ilyesféle vizsgálatok alapján próbálta meg Heilig Konrád a XII. század első felében megállapítani az Anonymus korát.2 De munkája nem sikerült, hibás eredményekre vezetett, mert nem rendelkezhetett elég összehasonlítási anyaggal és mint már hangsúlyoztuk, a XII. századeleji 1 Ld. főként Guoth Kálmán : Az okleveles bizonyítás kifejlődése Magyarországon. Budapest 1936. 2 Konrád Josef Heilig : Wer war der anonyme Notar? A Bécsi magyar történeti intézet évkönyve, II. (1932.)