Századok – 1940
Értekezések - ISTVÁNYI GÉZA: A középlatin filológia problémája Magyarországon 12–29
A KÖZÉ PLATIN FILOLÓGIA PROBLÉMÁJA MAGYARORSZÁGON 39 Az összefogó kép megrajzolásában azután még nagy szerepe lehet a magyar eredmények összehasonlításának a többi kelet-középeurópai, főként a cseh és a lengyel eredményekkel. A középlatin filológia igen értékes adatokat hivatott szolgáltatni a kárpáteurópai kultúregység jellemzéséhez. Hiszen a sokat emlegetett alaptudományok, az írásbeliségkutatások és az iskolázástörténet már eddig is sok párhuzamosságra mutattak rá.1 Ügy hisszük, a filológiai adatok ezeket a megállapításokat igen sok tekintetben fogják még kiegészíteni. Az előbbiekkel szemben, vagy talán helyesebben mondva, azok mellett, azoknak kiegészítéseképen fontos föladata tudományágunknak a liungarizmusok kutatása, a magyarországi latinság speciális jellegzetességeinek megállapítása. Az irodalomtörténészek munkássága már fölismerte és részletesen bemutatta a középlatin irodalomnak a kialakuló magyar irodalomra való hatását, Horváth János nagy magyar irodalomtörténeti szintézisében a deáknyelvű emlékek is az őket megillető helyre kerültek. De mi, mint már céloztunk rá, nem csupán erre vagyunk kíváncsiak, mi nem a magyarnyelvű literatura szempontjából nézzük és értékeljük a hazai latin írásbeliséget, hanem egyenes perspektívában próbáljuk szemügyre venni. A magyarnyelvű irodalom problémájától függetlenül egyszerűen azt szeretnők megállapítani, mik a jellegzetességei ennek a magyarországi középlatinnak, másszóval, mint mondani szoktuk, miben és hogyan domborodik ki a magyar szellem az univerzális latin köntös alól. Sokat fölhasználhatunk ebben a munkában az irodalomtörténészek eddigi eredményeiből, de a kérdés lexikográfiái, lingvisztikai, stilisztikai és poétikai oldalai merőben járatlan és a filológia sajátos módszereivel föltárásra váró terra incogniták. Amennyire az eddigi kutatások alapján már meg lehet állapítani, a magyarországi latinság körülbelül a XIII. század elejéig, de talán még tovább is oly felületi, oly gyér és ritkás volt, hogy benne hagyományok, állandó jellegű magyaros sajátságok, provincializmusok nemigen alakulhattak ki — sem nyelvben, sem stílusban, még kevésbbé tartalomban. Az egyes magyarországi irodalmi termékeknek alig van egymással kapcsolatuk. Megjelenésük, formájuk, nyelvezetük, stílusuk, tartalmuk elsősorban a külföldi fejlődésből 1 Hajnal i. m. és IT. а/, : írásbeliség, intellektuális réteg és európai fejlődés. Károlyi Árpád-emlékkönyv (Budapest 1933), 211—212. 1.; továbbá: Alexander Brückner: Die polnische Literatur. (Die Kultur der Gegenwart. Teil I. Abteilung IX. Berlin u. Leipzig 1908, 153—155. 1.)
