Századok – 1940

Történeti irodalom - Móra Mihály 328

328 TÖRTÉNETI IRODALOM 328 intézet tudományos életünkben betölt. Az értekezések mindig új és értékes anyagot tárnak föl, elsősorban a bécsi levéltárak kimeríthetetlen bőségéből, a közölt cikkek nagy részének idegen nyelve pedig jelentékenyen hozzájárul annak a sajnálatos homálynak eloszlatásához, amelyben a külföld kutatói Magyarország történetét illetően vannak. Nyelvünk szűkkörű elterjedtsége miatt ugyanis a külföld még most is alig vesz tudomást eredményeinkről ; az idegen szakmunkák nagy része még mindig közhelyekre, elavult összefoglalásokra, vagy a monarchia idejének többnyire elfogult, osztrák vagy cseh történeti munkáiból vett adatokra hivatkozik. Az évkönyv hetedik kötetének különös jelentőséget ad egy csöndben, minden nagyobb feltűnés nélkül megünnepelt jubileum, Angyal Dávid születésének nyolcvanadik évfordulója. A rendes szokástól eltérően nem tanítványainak munkáiból jelent meg emlékkönyv, hanem annak az intézetnek évkönyvét ajánlották fel ,,a magyar történetírás nagyérdemű mesterének", amely olyan sokat köszönhet éveken át tartó gondos vezetésének ; mert Angyal Dávid felé az ünnep alkalmából nemcsak a tanítványok hálája fordult, hanem mindazoké, akik éveken keresztül a bécsi intézetben megfordultak. A kötetet ünnepi jellegének megfelelően Károlyi Árpád essay-je vezeti be : Angyal Dávid, a történetíró. Az egy történeti iskolához tartozás és a sorok közt is érző meleg szeretet teszik ezt a rajzot ünnepelthez és szerzőhöz egyaránt méltó kis remekművé. Az évkönyv végén pedig Angyal Dávid irodalmi munkásságának bibliográfiáját találjuk Kozocsa Sándor összeállításában. A könyveknek és értekezéseknek százait találjuk itt, olyan gazdag irodalmi munkásságot, amely szinte páratlan. A többi hét tanulmány az évkönyv eddig szokásos módján történetünk legkülönbözőbb területeiről veszi tárgyát. Móra Mihály jogtörténeti értekezése (Beiträge zur Geschichte des kirchlichen Prozessrechtes im XII. Jahrhundert) Gratianusnak, a XII. század nagy kánon jogászának Decretum-ával foglalkozik. Kumorovitz L. Bernát a magyar királyi egyszerű- és titkospecsét használatának kialakulásáról ír. Hatalmas forrásanyagra támaszkodva megállapítja, hogy árpádházi királyaink a külföldtől eltérően kisebb jelentőségű okleveleik számára nem teremtettek külön pecséttípust, hanem a nagypecsét mellső lapját, a sigillum simplexet használták erre a célra. Az Anjouk alatt honosul meg a gyűrűs, majd a titkos pecsét. A pecséttani kérdéseken túl részletesen tárgyalja a XIV—XV. századi igazságügyi és kancelláriai reformokat is. Barta István (Ungarn und die Wiener Universität des Jesuitenzeitalters) a magyar barokk meglehetősen elhanyagolt részletkutatását viszi előre jelentős lépéssel. A katolikus restauráció magyar szempontból egyik legfontosabb egyetemének, a bécsinek szerepét vüágítja meg abból a szempontból, hogy müyen rendkívüli hatást gyakorolt a XVII—XVIII. századi magyar szellemiség kialakítására. Ezzel kapcsolatban behatóan tárgyalja a