Századok – 1940
Történeti irodalom - Bartucz Lajos: A magyar ember. A magyarság antropológiája. Ism.: Varga Endre 321
324 TÖRTÉNETI IRODALOM 324 megegyezik a történeti és nyelvészeti kutatásoknak a magyarság eredetére vonatkozó eddigi általános eredményeivel, amennyiben az ősmagyar nemzettest keletbalti rasszkomponense ethnikailag és nyelvészetileg az urál-altaji törzs uráli vagy ugor ágának, turanid rasszkomponense viszont az altaji vagy török ágnak felel meg. A magyar faj és nemzet e kettős eredete ezek szerint többé aligha vitatható, csupán az a probléma vár még megnyugtató megoldásra, hogy a két rasszelem egyesülése mikor, hol, milyen körülmények között s milyen számarányban történt. A további antropológiai vizsgálatok azonban talán a legutóbbi kérdést is tisztázni fogják. Annyi már most is kétségtelennek látszik, hogy helyes az az újabb irány; amely a magyar nemzet kialakulásánál a török (turanid) népelemnek az eddigi felfogásnál jóval nagyobb számban és arányban való jelenvoltát állapítja meg : a bonfoglaláskori sírok antropológiai anyaga szintén ezt bizonyítja. A praedomináns fontosságú turanid és kelet balti rasszkomponensen kívül az ősmagyar nemzettest felépítésében még két rassznak jutott nagyobb jelentőség : az ugyancsak az europid rasszkörhöz tartozó taurid és dinári rasszoknak, mely utóbbihoz, a rendelkezésre álló adatok szerint, az Árpádok családja maga is tartozott. Eltekintve attól, hogy a taurid (és közvetve a dinári) rassz a turanid rassznak már létrejöttében is szerepet játszott (ami szomatikus bélyegeiknek a magyarságban való megjelenését bizonyos fokig szintén indokolhatná), e két rassz határozott típusainak B. által kimutatott előfordulása azt látszik igazolni, hogy a magyarság, hosszú vándorútján, valóban egy déli irányú — a szóbanforgó rasszelemektől lakott Kaukázus-vidékre tett — kerülő után indult meg nyugat felé. Az említett rasszokon kívüli, egyéb (europid és mongolid) rasszelemek lényegtelen méretű előfordulása viszont azt mutatja, hogy a magyar emberanyag, a honfoglalás előtti időben, más, heterogén néptöredékeket csak meglehetősen csekély mennyiségben olvasztott magába.1 A magyar nemzet tehát, bár a törzsek között még észlelhető ethnikai különbségek voltak, mint aránylag egységes, harmonikus rasszbeli összetételű s egészében feltétlenül europid jellegű nép-1 Többé-kevésbbé ismert körülmények felelevenítése helyett itt csupán arról az eddig kellő figyelemben nem részesített momentumról kívánunk megemlékezni, hogy a magyarság, lebediai és «•telközi tartózkodása alatt, (a varjágok révén) a normannokkal is vérkeveredésbe került. Ld. Fettich N. : A honfoglaló magyarság fémművessége, I. k. (Budapest 1933), 25. és köv. 1., ill. Nagy Miklós : A szent korona eszméje. Szent István-emlékkönyv, II. k. (Budapest 1938) 271. 1. A kérdést érdemes volna antropológiai oldalról is közelebbről megvizsgálni. — Sajnos, ez ismertetés keretében nincsen terünk arra, hogy a különböző tudományágaknak a magyarság eredetére vonatkozó megállapításait egymással s az embertani kutatások idevágó eredményeivel részletesebben összevethessük, bár az anyag növekvő terjedelme egy ily áttekintést már igen kívánatossá tenne.
