Századok – 1940
Történeti irodalom - gróf Teleki Pál ld. Princz Gyula - 314
) TÖRTÉNETI IRODALOM 319 másnemű szempont : a vasutak kialakulása esetében viszont nem használja fel eléggé az irodalmat.1 A belvízi hajózást „hajósvizek''" címen tárgyalja a szerző, ami már mutatja, hogy magára a víziútra helyezi a fősúlyt, tehát az élet helyett az állapotra. Csak itt-ott érinti röviden a forgalmat, inkább csak globális adatokkal. Általában az egész közlekedésföldrajzi rész inkább csak az utak látható külső tulajdonságaival foglalkozik, mintsem a gazdasági életbe való beilleszkedésükkel. Ánnál meglepőbb ennek a résznek „a vendégforgalom vonzóhelyeiről" szóló utolsó fejezete, amely mesterien olvasztja össze a közlekedési szakkönyvekben csak elméletileg érintett „nem gazdasági célokat szolgáló" közlekedést a ma annyit emlegetett idegenforgalommal és szakavatott kézzel földrajzzá formálja. Csak ezután érünk el a kötet címében jelzett politikai földrajzhoz, amelyet az ország népességének kialakulásával vezet be a szerző. A kialakulás menetét geológus-szemmel rétegszeriíeti látja és így ős-, törzs- és fedőrétegről beszél. Ősréteg címen az őskortól a honfoglalásig itt élő népeket vonultatja fel, hogy azután megfesse az ország honfoglaláselőtti néprajzi képét.2 A törzsrétegről szóló fejezetben ezeket a népeket tájak szerint hét ..alapidomba" foglalja össze, majd rátér a honfoglaló magyarság összetételének, anyagi m {íveltségének és elhelyezkedésének ismertetésére.3 Végül a középkori nemzetiségek betelepedését és a középkor végére befejeződő beolvadását írja le. A fedőrétegről szólva azután a mohácsi vész óta betelepített, vagy beszivárgott idegen népelemek szerepét vázolja. Mindhárom fejezetnek közös hibája — a kisebb-nagyobb történelmi tévedéseket nem tekintve — az, hogy a földrajzi elemet leginkább csak a topográfia és a mííkifejezések képviselik benne. Már jóval több geografikumot visz bele a szerző a mai népességi viszonyok megrajzolásába, legfeljebb a földrajzi mondanivalók és a demográfiái adatok egységes képpé való összeolvasztása hagy kívánnivalót maga után. A tárgyalás során kibontakozik előttünk a faji és nyelvi tényezők harca az ellenkező irányban ható műveltségi, polgárosodási és gazdasági erőkkel, miközben a szerző meggyőző érvekkel mutat rá a tudományos munkaelmé-1 így például a budapest—bécsi vonalnak a Duna balpartján való megépítését nem a több feldolgozásból is ismert politikai tényezőknek, hanem a pesti dunahíd hiányának tulajdonítja. 3 Mindenesetre előnyére vált volna a fejezetnek, lia a forrásként felsorolt 22 német munkán kívül Melich alapvető müvét is felhasználta volna a szerző. 3 Közben eddigi ismereteink szerint merésznek mondható megállapításokat találunk. így szerinte az itt talált népeket „legalább is megközelítő számú" (III. 180. 1.) magyarság birkapásztorkodó lovasnép kellett hogy legyen (III. 183. 1.) és — miután birkanyájakkal igen hosszú ideig tartott volna a vereckei út—a nép zöme a temesi és brassói kapun kellett hogy bejöjjön (III. 185—86. 1.). Történelmi szempontból igen örvendetes lett volna az ily nagyhorderejű megállapítások részletesebb indokolása.
