Századok – 1940

Történeti irodalom - gróf Teleki Pál ld. Princz Gyula - 314

TÖRTÉNETI IRODALOM 317 a talaj és a növényzet kialakulását, majd rátér a mai vegetációs zónák és flóraterületek tájképszerű leírására, mely azonban szinte elvész a sok térképszerű elmondás között. Ennek a természetes növénytakarónak egyik részéről : az erdőről mutatja ki a következő fejezetben, hogy miként alakul az át az emberi munka hatása alatt. Persze történeti szempontból csak vázlatosan, a középkori kolostorok, a török háborúk, a hamuzsír- és a gabonakonjunktúra hatásának kellő kiemelése nélkül. A vízről szólva, ugyancsak a természetes állapotot állítja szembe a szabályozott folyókkal, az ártézi kutakkal, a lecsapolt mocsarakkal és mesterséges tavakkal, mint a magyar munka eredményeivel. A gazdaságföldrajzi részhez érve, bevezetésképen ismét az eredeti növénytakaróból indul ki a szerző és úgy festi meg a mai mezőgazdaság kialakulását, valamint az egyes tájak mezőgazdasági képét.1

Az egyes termelési ágak elterjedését és történeti fejlődését tárgyalva, vázolja a mezőgazdaságilag művelt területek — vagy, ahogyan a terra unius aratri rossz fordításának félreértésével nevezi : ekeföldek — terjeszkedését a történelem folyamán, megfesti az egyes tájak képét2 a termelt növények, a birtoknagyság és a talajnemek szempontjából, végül pedig az egyes művelési ágak övszerű elterjedését írja le. A bányatermékek és a természeti energiák ismertetésében egyszerre szakít az eddigi leíró és festegető módszerrel, helyette szakszerű, genetikus fejtegetést ad, látszik, hogy e tárgy közelebb áll a szerző tudományszakához. Az iparok tárgyalása során azután ismét visszatér az előző módszeréhez, a kereskedelemmel pedig már egyáltalán nem is foglalkozik. így a bányászat kivételével az egész gazdaságföldrajzi részben csak a jelenségek látható felének puszta festését és leírását találjuk, nagyrészt minden konkrét adat, minden belső összefüggés nélkül. Bizonyos, hogy nem tarthatjuk ideálisaknak azokat a gazdaságföldrajzi munkákat, amelyekben a szerzők kétségbeesett statisztikai tornával igyekeznek, ha nem is pótolni, de legalább elrejteni mondanivalóik hiányát. De azért Prinznek adatok szempontjából az ellenkező végletbe menő leírásairól és tájképfestéseiről is túlzás azt állítani,3

hogy Magyarországnak eddig ez a legjobb gazdasági földrajza. A miért és a mennyi oly alapvető kérdések a gazdaságföldrajzban, hogy azokra még az egészen népszerű munkáknak is felelniök kell, hacsak nem akarnak a századeleji középiskolai tankönyvek nívójára süllyedni. Sokkal jobban sikerült a kötet településföldrajzi harmada, amellyel ismét a szerző egyik kedvelt tudományszakához érünk. 1 Itt tűnik ki, hogy milyen kár volt az első kötetben oly szűkre szabni a morfológiai fejezetet. Most akkor nem kellene a mezőgazdaságnak a domborzattal való egybevetése során élőiről kezdeni a morfológiai fejtegetéseket. 2 A „kép" itt a szó szoros értelemben értendő, amennyiben valóban az egyes tájaknak a kultúrnövényzet kölcsönözte színfoltjait írja le. 3 Mint Hantos Gyula teszi (Prinz Gyula Magyarországa. Földrajzi Közlemények LXVI. 174. 1.).