Századok – 1940
Történeti irodalom - gróf Teleki Pál ld. Princz Gyula - 314
TÖRTÉNETI IRODALOM 315 földrajzban) az ország helyzetének és emberföldrajzi jellegének festésében kissé mesterkélt, de a fizikai földrajzi részek itt is jóval lendületesebbek. A második fejezeten (A magyar föld tudományos megismerése) viszont jól észrevehető, hogy a szerző a természettudósnak idegen s még hozzá igen hiányosan feltárt területen jár. Különösen áll ez az ország térképezésének történetét tárgyaló részekre, ahol még tárgyi tévedésektől sem mentes a munka.1 A harmadik fejezettel érkezik el P. igazi tudományszakához : a magyar föld kialakulásához. Itt már minden során meglátszik, hogy nemcsak otthonosan mozog ezen a területen, hanem annak egyik legjelesebb kutatója is, akinek Tisia-elmélete hatalmas lendületet adott mind a földszármazástannak, mind pedig a földtannak. Szakavatott kézzel rajzolja : hogyan alakult ki a geológiai ókorban keletkezett hegységek romjaiból a mezozoikum Tisia-tömbje s hogy vették azt körül az egykorú tengerek mészkőlerakódásai. Majd változik a kép : a tömb széttöredezik, nagy része lesüllyed, helyette megjelenik a tengerrel borított, majd szárazzá váló Magyar medence, melyből csak itt-ott áll ki a tömb egy-egy felszínen maradt darabja (Bakony, Mecsek, Bihar stb.). A Tisiát környező egykori tengerfenék hatalmas mészkőtáblái viszont felgyűrődnek és kialakítják a Kárpátok lánchegységét. Valóban élvezetes kép még a laikus számára is ; kár, hogy még mindig sok geológiai műkifejezés nehezíti az olvasást. A kialakulás alapján adott szerkezeti kép alkalmat ad arra, hogy a szerző az ország geológiai térképét megmagyarázza (A magyar föld építőanyaga). Végül áttekintést ad az egész domborzatról, származás és tengerszintfeletti magasság alapján emeletekbe foglalva azt össze. Az építő tényezők után áttér a szerző a legfontosabb lehordó tényezőre : a folyóvízre és leírja a vízrendszerek s — ezekkel kapcsolatban — a völgyek kialakulását. Ezzel a fejezettel azután az alaktanhoz, vagy ismertebb néven morfológiához érkezik el a munka. A földrajztudománynak ez az ága — úgy látszik — már távolabb esik a szerző sajátos munkaterületétől, mert aránytalanul kisebb helyet szentel neki, mint a kialakulásnak. A tárgyalási mód is mintha egy kissé vázlatosabb és szárazabb lenne. 1 így pl. Martin Stier 1664-ben kiadott térképe —- szerinte — már háromszögeléssel készült (I. 76.1.), holott —eddigi tudásunk szerint — a háromszögelés néven ismert földmérési módszert 22 évvel később fedezte fel a holland Snellius. Vagy : „Karacs, Lipszky, Görög, Kerekes stb. a német átnézetes térképet másolgatták" (I. 81.1.), holott Görög és Kerekes a megyei geometrák munkáit adta ki, míg Lipszky önálló helymeghatározások, valamint a megyei mérnökök adatai alapján dolgozta át az első katonai felvételt, Karacs viszont Lipszky térképét használta fel. De ez csak néhány kiragadott példa a tárgyi tévedésekre. Ezekkel szemben Marsigli közismert hatalmas munkája alighanem csak feledékenységből maradt ki a XVIII. századi részből és az a megjegyzés, hogy a XVIII. század térképei — többek közt —az új német gyarmatosok tájékoztatására készültek (I. 80. 1.), bizonyára nem egyéb véletlen elírásnál.
