Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 311 szerepelnek Erdélyben oklevelesen, nem jobbágyok, hanem katonáskodnak : tudvalevőleg Ioachim ispánt kísérték el egy hadjáratára. A szervezett telepítőmunka később is folytatódott. A havaselvi vajdák nyilván azért kapták hűbérül éppen Fogarast és Omlást, mert a XIV. században még friss volt az emléke, hogy e területek népe országukkal kapcsolatban állt. Erre egyébként I. Vladislav vajda maga ntal, a század derekán nova plantatiot említve Fogaras földjén.1 Kár, hogy a korai határalakulatokról ilyen keveset tudunk, mert az még így is látnivaló, hogy igen mélyen nyúltak a románság életébe. Ez egészen természetes, hiszen a XIII. században a délkeleti Kárpátok peremvidékén ők képviselték egyedül a rendezett állami és társadalmi lét feltételeit. Abból hogy fejletlen és sorvadó állapotukban is ilyen mély hatást gyakorolhattak, — ez az itt élő népek kezdetleges életviszonyait tekintve érthető, — önként következik, hogy ha kissé jobban megerősödnek, egészen magukhoz kapcsolták volna e terület fejlődő társadalmát. Azonban a magyar fejlődés szerkezete sem volt ehhez elég mély, s azzal, hogy a benső szükséglet kényszerére extenzív módszerekről intenziválásra tért, előretolt helyőrségeit természetszerűleg sorsukra hagyta. Minthogy Szörény kivételével még ki sem kristályosodtak, korán elsorvadtak, s belekapcsolódtak a nyomaikon kibontakozó idegen életbe, ahelyett, hogy azt vonták volna magukhoz. Itt találjuk a román fejlődés nagy fordulatát. A magyar szervezés nem volt elég erős ahhoz, hogy végleg magához kösse, de lerakta európaias alapjait, s hatásával a következő századokban is egyensúlyozta azokat a tényezőket, amelyek a románságot valamely más fejlődés kereteibe vonhatták volna. Különböző hatások szintéziséből így indult aztán önálló útjára a román élet a középkor és újkor fordulóján. A román fejlődés előkészítésében tehát, mint láttuk, különböző népelemeken át három nagy kultúrcsoport vett részt. Az európaias magascivilizáció szempontjából kétségkívül legjelentősebb volt köztük a Középeurópát képviselő magyar hatás. Azonban természetes, hogy a román élet önálló kezdeményezését máshol kell keresnünk. Ebből a szempontból igen nagy fontosságot tulajdonítunk az államok kialakulásának, ami Havaselvén egy türk-tatár szervező, Moldvában egy magyar fennhatóság alól menekülő oláh vajda s utódaik munkájával kapcsolatos. A külön államiság 1 Hunfalvy : Az oláhok tört. II. 15—16. 1.
