Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
291) ELEKES LAJOS Litva föld kenézét vajdának címezték, úgy, amint a román irodalom szerint több kenézség vezetőjét, illetőleg egyes nagyobb területi egységek főnökét szokták. Ezek kiemelt helyzetben voltak és alapot nyújthattak további emelkedésre. Litvoj vajda közvetlenül a királynak adózott, — mint oltontúli társa, Seneslaus is, — leányát később a szerb fejedelemhez adta nőül és 1272 táján elég hatalmasnak érezte magát arra, hogy megtagadja a magyar adófizetést, bár ez a vállalkozása kudarccal végződött.1 A fokozatosan kiépülő állandóbb kereteken belül már a társadalom is osztódásnak indult ; állapotáról nem sokat tudunk, de mindenesetre látjuk, hogy volt valamelyes rétegzés, akadtak „maiores terrae", akiknek ügyeit a király elé lehetett vinni. A fentiek alapján nem tekinthetjük többé merő véletlenségnek, hogy a románság első fejlettebb alakulatai egy magyar szervezet keretében bukkannak fel. Első része ez annak a hosszú és ma még főbb vonalaiban is alig sejtett folyamatnak, amelynek során a magyarság hatása alá vonta és európaibb életformák felé vezette a románság eleit. Nem bocsátkozunk most annak vizsgálatába, hogy a Szörényi alakulatoknak mi jelentőségük lehet a román államélet kibontakozása szempontjából. A fejlődés egészéből nézve mindenesetre óriási fontossága volt annak, hogy a vándorpásztor népesség egy része helyhez kötődött, földjével állandóbb kapcsolatban alapot rakhatott a magasabb társadalmi építkezés számára, sőt a differenciálódás útján már meg is tett bizonyos lépéseket. Ezt Szörényben kétségkívül a magyar szervezésnak köszönte. Azonban ami itt történt, az kisebbnagyobb idő- és módbeli eltérésekkel másutt is lejátszódott. Az oltontúli magyar határszervezet gyöngébb volt, de itt is hatni tudott a románságra. Mint láttuk, Seneslaus vajda magyar fensőbbség alá tartozott, ugyanolyan helyzetben, mint szörényi társa, Litvoj. Abból, hogy Szörénnyel és nem más közelebbi magyar határszervvel kapcsolatban említik, azt is látjuk, hogy ott a határszerkezetet nem tekintették jelentékenynek. Mint mondottuk, korán elhanyagolták s a vajdaság szervezése idején éppen ezért nem tanúsíthatott ellenállást. Mégis alapot jelentett, amelyről egy újabb szervezés elindulhatott. Nem csoda, hogy a Basaraba-alapította állam első formájában éppen erről a vidékről indult ki. Moldvában az állam alapja a magyar szervezésű moldvabányai vajdaság volt. Nem tudjuk, hogy itt a korábbi magyar foglalású vidékeknek volt-e valami közigazgatási egységük. 1 Onciul i. m. 50—51. 1.
