Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS Az alábbiakban azt vázoljuk, miként tűntek fel az első kiforrottabb román alakulatok magyar vezetés alatt, a Szörényi bánság hatáskörében, később pedig, tanulmányunk második részében azt is látni fogjuk, hogyan bontakozott ki a magyar nyomokon a román település, a helyhezkötött társadalom elemi szervezete. A tatárdúlást követő újjászervezés idején IV. Béla király átmenetileg a johanniták segítségét vette igénybe a kunföldi terjeszkedés fenntartására. A lovagok 1247-ben hűbérül kapták tőle „totam terrain de Zeurino cum alpibus ad ipsam pertinentibus et aliis attinentiis omnibus, pariter cum kenezatibus loannis et Farcasii usque ad fluvium Olt, excepta terra kenezatus Lynioy (helyesen olv. Litvoj !) vaivodae, quam Olatis reliquimus, prout iidem hactenus tenuerint". Az oklevél következő rendelkezései szerint a kenézségek jövedelmének fele a rendet, fele a királyt illeti, a király átengedi a rendnek azoknak a jövedelmeinek felét, amelyek Litvoj földjéről — Lytua, excepta terra Harczoc — illetik. A vidéket Erdélyből látják el sóval. Az oláhok külső támadás esetén „cum apparatu suo bellico" támogatják a lovagokat s viszont. A terület bírói joga a lovagokat illeti, de a „contra maiores terrae" hozott vérítéletek ügyében a királyhoz lehet fellebbezni. A rend megkapja Kunországot is, de azzal a különbséggel, hogy ennek huszonöt évig teljes adóját élvezheti. Itt is van egy vajda, Litvojjal azonos helyzetben. Végül a. lovagok megígérik, hogy Magyarországból nem visznek ki telepeseket.1 A király tehát sajátjaként rendelkezett a Szerénységgel, s ez — más nézetekkel szemben — egészen természetes, minthogy itt már korábban magyar bánság volt. A térítéskori kun függésre gondolva azt is jogosnak érezhette, hogy Kunországot eladományozza, azonban itt kedvezőbb feltételeket szabott, nyilván azért, mert a lovagoknak nehezebb munkát kellett volna végezniök. Első pillanatra a tatár hódítás nyomainak eltüntetésére gondolhatnánk, hiszen az oklevél céloz rá, hogy a Szörénységet. is védeni kell „külső támadás" ellen. Csakhogy ez valószínűleg az akkori bulgár ellentétekre vonatkozik.2 A tatárok viszont visszahúzódtak Havaselvéről s nem törölték el a vidék szervezetét : látjuk, hogy az oltontúli 1 Zimmermann -Werner : Urkundenbuch, I. 73. s köv. 1. A Litvoj név helyes olvasására ld. Bogdan megjegyzését : Analele Academiei Románé Mem. Sect. 1st. ser. II. torn. XXIV. 193. 1. Földjének Litva neve is erre utal. 2 V. ö. Onciul : Originile principatelor románé, 49. 1. — 1V. Béla 1254-i oklevelét ld. Hurmuzaki, 1/1. 259. s köv. 1.