Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 301 szerűbbek voltak. Ebből megérthetjük egyrészt a későbbi hatások jelentőségét, másrészt azt, hogy magasabb román szervezetekről, társadalomnak nevezhető alakulatokról a XIII. század előtt mitsem hallunk. Az ősrománok évszázadokon át kisebb-nagyobb pásztorközösségekben éltek. Ennek a nagycsaládszerű képletnek neve az írásos korban cátun (szlávosan priselca), fejét pedig délszláv eredetű szóval cneaznak (kenéz) hívták.1

Később, a földhözkötődés során ez a szervezet meglazult, felbomlott vagy más formákat öltött. A kenéz intézte népe letelepülését, eleinte inkább úr, később falusi bíró módján. De Magyarországból számtalan példát idézhetünk arra is, hogy egyszerűen az lett kenéz, aki a földesúri telepítést közvetítette. A románság szervezésének már ezen a kezdeti fokán is nagy szerepet játsztak idegen, nemromán elemek. Maga a kenéz kifejezés, amivel a főnököt, a nagycsalád vezetőjét illették, bulgár vagy szerb eredetű. Nyelvileg mindkét megoldás elképzelhető volna, de történetileg indokoltabb az első, mert tudjuk, hogy a románok sokáig éltek együtt a bulgárokkal, egyébként is sokat vettek át tőlük, s Anonymus még a bulgárság vezetőit ismerte kenéz néven : „mortui sunt . . . très kenezii Bulgarorum", mondja a Gladdal vívott harc leírásában. A románság elemi szervezete tehát bulgár jellegű volt, s feltehető, hogy a vezetőréteg később is jórészt bulgárokból került ki ; jellemző, hogy a bojár kifejezés, amit a középkori vajdaságokban úr, harcos, előkelő értelemben használtak, s ami a román előkelők jelzésére máig megmaradt, a XIII. században használatos bulgár boljarin származéka.2 A Dunától északra a románság vezetőrétege újabb idegen elemekkel bővült. Rásonyi Nagy László tömegével állította össze a türk jellegű személyneveket mind a vajdasági bojárok, mind a magyarországi kenézek köréből.3

A személynév nem okvetlenül fedi viselőjének népiségét, de olyan jellemző esetekben, mint aminőket Rásonyi sorol fel, vagyis ahol a 1 I. Bogdan : Dcspre cnejii români. Analele Academiei Románé Mem. Sect. 1st. ser. II. torn. XXVI. (1903—1904), 14—15. 1. és Românii si Bulgarii (Bucureçti 1895), 17—18. 1. 2 Filitti : Despre vechea organizare administrativä a principatelor române (kny. : Revista de drept public 1934—1935. Bucuresti 1935), 11. 1. Hasonlóan vélekszik Iorga : Serisori de boieri ( Välenii-de-Munte 1912), bev., azzal a hozzáadással, hogy a név magva turáni eredetű, s hajdan a kán tanácsosait illette. 3 Contributions à Г histoire des premières cristallisations d'État des Roumains. Archivum Europae ^Centro-Orientális 1935, 228. s köv. 1.