Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS Azt, amit a moldvai magyarság hatásáról mondottunk, nem mérnők fenntartás nélkül kiterjeszteni a másik vajdaság magyar elemeire, már csak azért sem, mert a forrásanyag ott rosszabb állapotban lévén, a román fejlődés menetére is kevesebb adatunk van. A havaselvi magyarság gyérebb volt, tehát népileg nem hathatott olyan mélyen. Azonban a magyar hatás ereje nem a tömegben, hanem az életformák fölényében rejlett. Havaselvén is a magyar szervezésű területről indult útnak a román fejlődés. Olteniában, magyar vezetés alatt találjuk az első megkötött telepeket, a vajdák első székhelyei pedig Campulung és Arget? voltak. A magyar szervezet vonzása tehát itt is érvényesült. Úgy hisszük, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy a románságot, amely azelőtt balkáni és keleti hatások alatt s civilizációjának, mint látni fogjuk, kezdeti fokán állt, ez a vonzás indította el a magasabb társadalmi szerveződés, s a középeurópai tájékozódás felé. Ez természetes, hiszen a román térfoglalás idején csak a magyar szervezésű területen volt olyan társadalom, amelyre európaias tagolású fejlődés felépülhetett. Ennek jelentőségéből mitsem von le az, hogy a magyar elem idővel elsorvadt. Ismételjük, száma a legtöbb helyen csekély volt, súlyát civilizációs fölénye adta. Miután ez kiegyenlítődött, természetszerűleg utóiérte az anyaországától, életformáinak bölcsőjétől elszakított kisebbség sorsa : beleolvadt az idegenekbe. Kissé hosszasan időztünk a vajdasági élet nemromán összetevőinél, s jóval túlmentünk azon az időhatáron, ami a románság megjelenését, vagy akár a kultúrmunkába való bekapcsolódását jelzi. Erre azért volt szükség, hogy helyesebben értékelhessük a románságnak, a fejlődés későbbi vezetőjének s összetartójának szerepét az alapvetés kezdetén. A román nép őse a magyar tudomány jólismert megállapítása szerint a Balkánon alakult ki, jórészt költözködő pásztoréletet folytatott, s viszonylag későn került a Dunától északra. Vándorlásának okáról, módjáról és idejéről konkrét forrásadatunk nincs, tényének emlékét azonban a román, népi hagyomány sokáig őrizte. Az első havaselvi krónikában, amelyet csak a XVII. század végén írtak le, azonban részben korábbi feljegyzések, részben népi és kolostori hagyományok alapján, az ország alapításával kapcsolatban azt olvassuk, hogy ,,a románok . . . északra menekültek, majd átkelvén a Dunán, megszálltak Szörénynél, mások Magyarországban az Olt, Maros és Tisza vizénél, egészen Máramarosig jutva. Azok, akik Szörénynél állapodtak meg, a hegyek alatt az Öltig terjeszkedtek, mások a Duna mentén