Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

A ROM.ÍN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 295 Legtöbbet tudunk Moldva magyar telepeiről. Eddig legátfogóbban Lükő számolt be róluk, aki néprajzi szempontból kutatta őket, de történeti kialakulásukkal is foglalkozott. Áttallózta a rájuk vonatkozó forrásanyagot, s rövid, de igen értékes képet nyújt középkorvégi-újkorelejei helyzetükről. Eredményeit más adatokkal itt-ott megtámaszthatnék, de lényegesen nem módosíthatnók.1 Ezek szerint a magyarság két egymástól független csoportban, a Szamosvölgy és a székely medencék felől hatolt át a Kárpátokon és megszállván a keletre futó kis folyók vidékét, a Beszterce, illetőleg a Tatros mentén a Szeretig terjeszkedett. Megelőzte a vajdaság alapítását s a románok térfoglalását. Sőt a főbb földrajzi egységek legtöbbször magyar neve arra vall, hogy előtte egyáltalán nem volt itt állandó lakosság, legfeljebb néhol valami bizonytalan, gyér és alacsony életformájú szláv népesség. A fejlettebb élet elindítója mindenesetre a magyarság volt : ő szállta meg a folyóvölgyek torkolatánál, a gazdasági erővonal és a járható utak keresztezésében fekvő energikus pontokat, a tatrosi sóbányavidéket, s általában a legelőnyösebb helyeket. Az előnyomuló magyarság bázisai az újkor elején még összefüggtek az anyaországgal, a folyóvölgyek felső szakaszára beáramló románság csak később szigetelte el őket. Moldvabánya környéke például magyar szervezésű vidék, a középkor végén tele volt magyar helynevekkel, s ezek a Moldova és Beszterce forrásvidékéig értek. Az újkor elejére a lakosság fokozatosan elrománosodott, de még tudott magyarul, mert a helynevek egy részét lefordította. Hasonló jelenségekre gondolva azt kell hinnünk, hogy a magyar foglalás nagyobb földre terjedt ki, mint az oklevelek gyér utalásai s a helynévanyag sejtetik. Makkai helyesen figyelmeztet arra, hogy „számításba kell venni ezt az eltűnési és névcserélési folyamatot is, amelyik kétségkívül már akkor megkezdődött, . . . mikorról az első moldvai oklevelek rendelkezésünkre állanak."2 így is kétségtelen, hogy ha a teljes moldvai helynévanyagot ismernők, jóval többet tudnánk a magyar telepekről, mint eddig. Hogy csak egy példát említsünk, Ungura^ii hegy nevében, amely magyar vonatkozásokra utal, település magyarok költöznek. —- Vladislav privilégiuma : Hurmuzaki, 1/2. 144. 1. —• Buzäura ld. Siebenbürgische Vierteljahrschrift 1935, 135. s köv. 1. -— Felesleges hangsúlyoznunk, hogy a secuienii határszervezet, éppúgy mint az arge^-câmpulungi zóna, kezdeti állapotban sorvadásnak indult. 1 Lükő : A moldvai csángók, 29. s köv. 1. Adattár 156. s köv. 1. — A foglalás kezdetét itt is későre teszi, erről fentebb szóltunk. 2 A inilkói püspökség, 30. 1.