Századok – 1940

Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313

291) ELEKES LAJOS népek megtelepedésük során fokozatosan körülvették, szétválasztották és felszívták őket. Ezt a folyamatot kétségkívül megkönnyítette, hogy a XIII. század után a magyar terjeszkedés szervezetében beállott változások már nem ezeknek a külső területeknek népi meghódítását, hanem egyszerűen gazdasági és államjogi függésbe hozatalát tolták előtérbe. Jellemző erre a fordulatra, hogy az államhatalom, amely a XIII. század elején nagy fáradsággal szerezte meg e területek főhatóságát, a XIV. században, néhány lanyha kísérletet leszámítva, nyugodtan tűrte, sőt maga is elősegítette, hogy az, bár a hűbéri függés örve alatt, valójában idegen kézre csússzék. A határvidékek a vajdák birtokába kerültek, még a legszeivezettebb Szörény sem volt kivétel. Nagy Lajos korától kezdve a hűséges havaselvi vajdák sorra megkapták a bánságot, s a várba a maguk képében küldtek tisztviselőket. Közben Oltenia települése és közigazgatási szervezete egyre románabb színezetet kapott, s végül a vajdasághoz simult, míg a bánság hatásköre egy kicsiny körre, eredeti területének északnyugati csücskére szorult. A XV. századi magyar határszervezés során már csak ez a kis rész került vissza, Oltenia egésze a vajdák fennhatósága alatt maradt, egy román bán vezetésével.1 Ezt a fejlődést csak a magyar élet benső alakulásából érthetjük meg. A hűbériség benyomulása az állam rendjébe, a társadalom és település fokozatos elmélyülése megcsappantotta a magyar terjeszkedés korábbi, felszíni lendületét. Ez a változás, amely az anyaország életét nyugatiasabbra formálta s a következő századokban történetünk „legeurópaibb" időszakához vezetett, az anyaország keretein kívül, a fejlődés alapterületétől távol élő, attól mind jobban elszakadó elemekre végzetes volt. Az anyaország magyarsága, mint törzsnépesség, e változások ellenére is nyugodtan fejlődhetett és gyarapodhatott, viszont a vajdaságokban a hűbéri függés örve alatt valójában idegen államiság és más társadalomrend főhatósága alá került magyar elem fokozatosan — és kataklizmák nélkül is, egészen természetesen — elsorvadt. Népi egyéniségét még Moldvában is, ahol pedig később tekintélyes hozzááramlások élesztették, csak kis része tudta megőrizni ; bár a középkorban még nagy súllyal vett részt az élet irányításában, a XVII. századi leírásokban már a pusztulás sivár képét mutatja. Olteniában és más olyan területeken, ahol jelentős utánpótlást nem kapott, jóval hamarabb eltűnt. 1 A bánság fejlődésére v. ö. I. C. Filitti : Bánátul Olteniei si Craiovestii (kny. : Arhivele Olteniei. Craiova é. п.), 18—21. 1.