Századok – 1940
Értekezések - ELEKES LAJOS: A román fejlődés alapvetése - 278–313
A KOMÁN FEJLŐDÉS ALAPVETÉSE 281 nem szükséges bővebben magyaráznunk, hogy a használható anyag kevés, elszórt és nehéz hozzáférni. Az irodalom mai felszínes szempontjaival még alig kezdi átérni azokat a kérdéseket, amelyeknek vizsgálatából modern fejlődéstörténet tevődhetnék össze ; használható eredményekre csak néhány kis részlet rajzában jutott, s annál kirívóbb hézagokat hagyott. Legtöbbször a legkezdetlegesebb adatszerű kérdésekben is közvetlenül a forrásanyagra kell visszanyúlnunk, csakhogy itt is súlyos hiányokat találunk, s komoly részletmunkák támogatása híján már a gyűjtés és rendszerezés munkájának kezdetén nagy akadályokba ütközünk. Erőnk jórészét ilyenformán elemi kérdéseken kell szétforgácsolnunk, magasabb szempontok érvényesítéséhez pedig csak úgy juthatunk, ha mozaikszerűen összerakjuk töredékes részmunkánk apró eredményeit. Arra természetesen nem vállalkozhatunk, hogy a román fejlődés minden egyes vonását magunk vizsgáljuk meg. Ha mégis meg akarunk sejteni valamit a fejlődés nagy vonalaiból, meg kell elégednünk azzal, hogy a legfontosabb alapokról szerezzünk annyi tudást , amennyi átfogó kép alkotásához elegendő. Ez a módszer nem éppen eszményi, s a nyugati szintézisekben más távlatokhoz szoktunk. Nekünk azonban nem egészen idegen, ha az előkészítő munka nem fedi tökéletesen a modern szintézis szempontjait. Gyakran nálunk is ez a helyzet, román viszonylatban pedig fokozottan ez. Munkánkat a szabott lehetőségekhez képest úgy igyekeztünk beosztani, hogy inkább kevesebb, de megbízható alapot nyerjünk a társadalomszerkezet ismeretlen mélységeinek feltárására. Eredményeink így sem véglegesek; lehetséges, hogy részleletekben javításra, s bizonyos, hogy egészében pótlásra szorulnak. Addig azonban, amíg ezt a munkát valaki elvégezheti, mindenesetre alapot adnak arra, hogy a korai román fejlődés benső szerkezetét, s a környező kult lírákhoz való viszonyát az eddiginél kézzelfoghatóbb módon érzékelhessük. I. A román fejlődés történeti területe az a földdarab, amely a Kárpátok, a Dnyeszter, a Fekete-tenger és az Alduna közt fekszik. Nem minden része tartozott állandóan a román államok testéhez, s a fejlődés sem egyenletes intenzitással oszlott meg rajta, de különböző részeinek fejlődése szoros kapcsolatban áll, s így már az alapvetés korában is egységként kezelhetjük. Azonban előre kell bocsátanunk, hogy földrajzi szempontból két egymástól élesen különböző öve-
