Századok – 1940

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitóbeszéd 257–261

ELNÖKI MEGNYITÓBESZÉD 261' sen bennünket jövő küzdelmeinkben is, a felvidéki magyarságnak pedig ebben a küzdelemben továbbra is elől kell járnia. Az elnyomatás és szenvedés idején ez a nép képes volt minden erkölcsi erőinek összefogására, képes volt fenntartani, sőt meg is erősítette az őt trianoni csonkaországunk magyar népéhez kapcsoló kötelékeket. Most az egyesülés után ezt az egységet megtörniük, személyi és pártpolitikai, felekezeti és nemzetiségi, hivatásköri, vagy osztályszempontok szerint tagolódniuk és egymással szembefordulniuk, egyértelmű volna multjuk megtagadásával, jövőjük kockára vetésével. Egység és fegyelem, munka és áldozat, hit és erkölcs kell, hogy továbbra is vezéreszméi maradjanak a szentistváni közösségbe visszatért s az őket ott testvéri szívvel fogadó népnek. A Magyar Történelmi Társulat 1038. évi november hó 7-én tartott rendkívüli közgyűlésének határozata szerint eljöttünk Nagy Lajos és Rákóczi Ferenc városába, hogy a magyar történettudomány művelői és kedvelői nevében ez ősi város falai között mondjunk köszönetet felvidéki testvéreinknek a történeti magyar gondolat szolgálatában elszenvedett húszéves nélkülözésért és áldozatokért, a szentistváni állameszme védelmében megvívott szívós és kitartó küzdelmükért. Eljöttünk, hogy a magyar mult szellemét idézve hódoljunk sírjánál Rákóczi Ferenc emlékének és a történetíró teljes felelősségérzetével hívjuk fel népünk minden fiát az ő szellemének, minden nagy magyarok nemzetépítő munkájának követésére.