Századok – 1940

Értekezések - HÓMAN BÁLINT: Elnöki megnyitóbeszéd 257–261

Elnöki megnyitóbeszéd. A Magyar Történelmi Társulat 1940 május 13-án tartott kassai <1 íszgyűlésén elmondotta dr. Hó in an liálint elnök. A trianoni összeomlást követő években történetünk nagyjainak és nagy magyar alkotásoknak emlékére rendezett ünnepségeink alkalmával sorra felvonultak előttünk középkori nagy királyaink és az újkori nagy magyar államférfiak, hogy újra tanúságot tegyenek multunk nagyságáról és dicsőségéről. Ünneplés közben gyakorta felmerült bennünk a kérdés, helyénvaló-e jelenünk nehéz problémáinak, korunk vívódásainak közepette minduntalan a múltról elmélkednünk ? Hiszen ez a visszaemlékezés könnyen ábrándozásra és önámításra csábíthat, erőink oktalan túlbecsülésére és hiú l bizakodásra ösztönözhet. Elhomályosíthatja tiszta látásunkat, megzavarhatja reális életszemléletünket. Való igaz! — és mégsem félünk a mult idézésétől, mert nem merengeni kívánunk. Tanidságokat és ösztönzést keresünk a mult történéseiben. Nagy nemzeti katasztrófákat követő válságos időkben a megpróbáltatások terhe alatt szenvedő népek ösztönösen fordulnak mindig a mult felé. Vigaszt, okulást, útmutatást keresnek a történelemben. Hitet és erőt igyekeznek meríteni rég elhalt nemzedékek példájából. A trianoni magyarság is a múltba néző tekintettel vizsgálja fajtája ősi hibáit és erényeit, hogy ezeket gyakorolva, amazokon győzedelmeskedve készüljön fel a nemzetépítő munkára és küzdelemre. Emlékét idézi a középkori magyar nagyhatalmat megalapító és felvirágoztató nemzeti királyoknak s a szellemi és politikai függetlenségért harcbaszálló hivatott vezéreknek, az ő tanításukat és parancsszavukat megfogadó erős nemzedékeknek, hogy példájukon indulva teljesíthesse a maga történeti hivatását. Emlékét idézi nagy nemzeti katasztrófáknak is, hogy ezek tanulságait megszívlelve háríthasson el hasonló veszedelmeket. Századok 1940, VII—VIII. 17