Századok – 1940

Tárca - LUKINICH IMRE: Jelentés a Magyar Történelmi Társulat 1939. évi működéséről 250

252 TÁRCA nálható és jól áttekinthető történeti bibliográfiát is adott a társulati tagok kezébe, hanem az is, hogy a Magyar Történelmi Társulatnak a Franklin Társulat kiadásában megjelenő és a nagyközönség igényeihez mért kiadványsorozatában a mult év folyamán is két nagyobb történeti tanulmány jelenhetett meg és pedig Bartonielc Emma : A magyar királykoronázások története és Tolnai Gábor : Régi magyar főurak c. kötetei. Meg vagyunk arról győződve, hogy mindkét kötet beváltja azokat a reményeket, melyeket Társulatunk annak idején a sorozat megindításához fűzött és hogy mindkét kötet hozzájárul a történelmi érzéknek a nagyközönség körében való megerősítéséhez is. Erre viszont nagy szükségünk van, mert a magyar társadalomnak az a rétege, melynek megértésére és támogatására különösen számítunk, különböző okoknál fogva nem tanúsítja azt az érdeklődést a történelmi kérdésekkel foglalkozó intézmények és tudományos irodalom iránt, amelyre szükség volna. Felolvasó üléseink, melyek pedig a legtöbb esetben időszerű kérdésekkel foglalkoznak, nem olyan látogatottak, mint amekkorára még a sok tekintetben igénybevett közönség részéről is számítani lehetne és kiadványaink sem fogynak abban a mértékben, melyet tartalmuknál és előadásmódjuknál fogva kétségkívül megérdemelnének. Azonban meg kell értenünk, hogy több mint negyedszázad óta súlyos időket élünk, amelyek öntudatlanul is hatással vannak a társadalom lelkületének alakulására. Államok, köztük hozzánk közel állók is, omlottak össze, miihók lettek hontalanokká, elképzelhetetlen értékek mentek és mennek veszendőbe emberben és anyagban egyaránt, világnézetek változnak és átalakulóban van a világnak egész politikai, társadalmi és gazdasági rendszere : hogyan lehet ily körülmények között azt kívánni, hogy teljes érdeklődéssel forduljunk a mult felé és kikapcsolva magunkat a jelennek minden idegünket lekötő izgalmaiból és nem véve tudomást arról a páratlan arányú világégésről, melynek látjuk a lángját és érezzük a füstjét, a békebeli idők életformái között, a tudományt, az irodalmat és a művészetet pártolva éljük a kultúremberek boldog életét. Hisszük azonban, hogy mindez csak egy átmeneti korszak múló jelenségeihez tartozik és hogy eljön az a jobb kor, amely után most,,buzgó imádság epedez százezrek ajakán." Hisszük,hogy majd a mostani világrengés is megszűnik és az újból megszilárdult földkéreg a nyugodt és békés életformák színterévé fog válni, ahol a magasabbrendű szükségletek kielégítését mi sem fogja többé korlátozni. Hisszük, hogy ez az annyira óhajtott új kor Társulatunk életében is a virágzás és a fellendülés korszaka lesz. Lukinich Imre.