Századok – 1940

Szemle - Trócsányi Zoltán: Kirándulás a magyar múltba. Ism.: Csapodi Csaba 239

SZEMLE 239 nagy liât almi szerepet, Európa arcát hogyan alakították, a változások mennyiben állották az időt, vagy miért bizonyidtak csak átmeneti jellegűeknek. Ezekre a kérdésekre adnak választ e könyv rövid és világos tanulmányai, többnyire szerzőik korábbi munkáit véve alapul. Balanyi György Báthory István birodalmáról, Balla Antal Hunyadi János, Richelieu, Mazarin, az angol felemelkedés és a bécsi kongresszus koráról, Juhász Vilmos Európáról az újkor küszöbén, továbbá a harmincéves háborútól napjainkig, Tóth László V. Károly idejéről, Trócsányi Zoltán pedig az orosz nagyhatalom kialakulásáról nyújt tanulságos összefoglalást. A szöveget jól áttekinthető térképek illusztrálják és három összehasonlító táblázat egészíti ki Európa mai államainak területéről, lélekszámáról és népsűrűségéről. Ember Győző. Nagyfalusy Lajos: Az eucliarisztia. Magyarország életforrása. (1038—1938.) Visszatekintés Magyarország eucharisztikus múltjára. A kalocsai Jézus-Társasági érseki Szent István-gimnázium értesítője 1937—38. 2—78.1. — A tanulmány a rendelkezésre álló művészeti, egyháztörténeti és hittudományi irodalom alapján ismerteti az oltáriszentség imádásának belső, lelki és külső, tárgyi megnyilvánulásait hazánkban a kereszténység fölvételétől napjainkig. A középkorból épen ránk maradt kevés művészeti emlék és a töredékes vallásos tárgyú irodalom azt igazolja, hogy népünk Szt. Istvántól kezdve végig a középkor századain a képzőművészet mindegyik ágát az eucliarisztia szolgálatába állította. Részletes s mégis áttekinthető képet kapunk a középkori templomi berendezésekről, oltárokról, kegyszerekről, ruhákról, a régi vallásos körmenetekről, a céhek vallásos jelentőségéről, s végül az eucharisztikus irodalom fejlődéséről is. I'arkns László. Trócsányi Zoltán: Kirándulás a magyar múltba. (Budapest) 1937. Kir. m. Egyetemi Nyomda. 8° 413 (1)1., 18 t. — Nagyközönségünk tagadhatatlan történeti érdeklődésének jele, hogy ma a történeti regényeknek soha nem látott tömege jelenik meg és talál piacot. Sajnos azonban, ezek a regények igen sokszoi1

mindenre alkalmasak, csak arra nem, hogy multunkról a valóságnak megfelelő képet hagyjanak maguk után. Kevés, igen becsülendő kivételt leszámítva íróik csak érdekességekkel akarnak szórakoztatni, nem pedig komoly tanulmányok alapján hű kor-megéreztetést adni, a közönség pedig kielégítést találva bennük nem veszi észre, hogy a betűk közt éppen az marad el, amit ő megkapni vél. Ezért különösen üdítő jelenség T. legújabb, bibliofil kiállítású könyve, valami érdekes közbülső műfaj a művelődéstörténeti értekezés, forrásközlés és anekdotázás közt. Az előbbit a közölt anyag, az utóbbit az érdekes, szubjektív keret és a tárgyak megválasztása képviseli. T. széleskörű érdeklődése és ismeretei, meg kuriózumok iránti érzéke találnak itt egymásra. Régi nyomtatványok, könyvek, hírlapok művelődéstörténeti szempontból is igen érdekes, de a történetírók által legtöbbnyire, jogtalanul, figyelembe nem igen vett részleteiből kerül elénk itt gazdag anyag. Üdítő valóság, egy-egy eleven színfolt érzik belőlük a történelmi regények ál-világa, fantázia-alkotásai helyett. Utazások részletei, régi mezőgazdasági ismeretek, borivás és régi ételek receptjei a XVI—XIX. századból éppen úgy megtalálhatók bemie, mint egykorú tudósítások elemi csapásokról, árvizek és tűzvészek közvetlen leírása, vagy a régi magyar nyelvről, meg könyvekről közölt adalékok. Rendszertelen és érdekességre törekvő anyagválogatás, és mégis, aki végigolvassa, ha nem szakember, szórakozást