Századok – 1940

Történeti irodalom - Schünemann; Konrad: Vorstufen des deutschen Städtewesens. Ism.: Kring Miklós 219

TÖRTÉNETI IRODALOM 221 Alig hisszük, hogy Sch. az egyház latinjaira gondolt volna, amikor érvelésében erre a törvénycikkre hivatkozott. Vagy ha igen, ezt a mindenesetre rendkívül eredeti álláspontot meg kellett volna magyaráznia, kivált német hallgatói és olvasói számára, akikről nem tehette fel, hogy ismerik Szent László törvényeit. Az említett hivatkozást tehát Sch., a magyar történetnek igazán nagyérdemű kutatója részéről joggal nevezhettük megtévesztőnek. Feltűnő az is, hogy Kálmán I. törvénykönyvének 33. cikke alapján, amely ,,ad id solum, ut ditescant" hazánkba jövő kereskedőkről szól általában, a vállalkozó szellemű germán kereskedő „Erwerbsstreben"-jét csodálja meg. (401. 1.) Franciákról és olaszokról egy szót sem szól, hanem nyugodtan kijelenti : „Es steht also nichts im Wege, alte deutsche Handelsniederlassungen an den wichtigsten Verkehrspunkten des Landes, wenigstens aber am Markte der arpadischen Zentrale von Gran, schon im 11. Jahrhundert anzusetzen." (401. 1.) Sch.-nak nem sikerült bebizonyítania a magyar városi élet német eredetét. El kell ismernünk azonban, hogy ez még mindig nem jelenti azt, hogy Pleidellnek minden tekintetben igaza van. (Pleidell maga sem hitte ezt.) A helyrajzi kontinuitás valóban nem feltétlenül egyértelmű a városi élet folytonosságával. A római városi szervezet — alkalmasint — még a magyar honfoglalás előtt teljesen elsorvadt Pannoniában. Pleidell és Sch. vitája során az urbanizálódás kérdése túlságosan leegyszerűsödött. Mintha csak arról lenne szó, hogy németekre vagy rómaiakra vezethető-e vissza városaink eredete. Nem szabad elfelednünk, hogy a liospes, ha legtöbbnyire idegent jelent is, még korántsem volt mindig városlakó (Sch. maga is ezen a nézeten van „Die Deutschen in Ungarn bis zum 12. Jahrhundert" c. munkájában, 58—59. 1.). Szent László II. t ör v é n у к ö ny vének 18. cikke is azt mutatja, hogy a XI. században aligha érkeztek hozzánk nagy számmal városiasodást elindítani képes kereskedők. Mindaz, ami nyugateurópai volt középkori városainkban, legnagyobb részben a XII. századi, tömegesnek mondható bevándorlások idejére vezethető vissza. Ha egyáltalán lehet beszélni magyar városi életről a XI. században, az semmiképen sem franciák vagy németek érdeme csupán. A magyar városi élet eredetének kutatásában új utakat kell keresnünk. Talán túlságosan korán kezdtük vizsgálni a városiasodást. Mindenesetre előbb, mintsem a magyar községi élet kezdeteivel, legrégibb formáival tisztába jöttünk volna. Sch. ugyan tett ilyen irányban megállapításokat. Megfigyelései azonban — mint természetes is —• egészen a német történelem kategóriái szerint igazodnak. Ez különben nekünk, magyar kutatóknak is szinte végzetes tévedésünk. Amíg a középkori magyar társadalomnak minden rétegéről már régen kiderült, hogy sok hasonlóság ellenére sem azonosíthatók a nyugati társadalmak megfelelő rétegeivel, a magyarországi polgárság, a magyar város életének kezdeteit görcsösen a nyugati népek városiasodásának fogalomvilágán át próbáljuk megérteni. Pedig egészen bizonyos, hogy a városi életnek is megvoltak a maga különlegesen magyar formái. Vizsgálatu-