Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 201 Thomas Smith a XVI. században könyvet írt Anglia kormányzatáról s ebben büszkén vetette össze hazája berendezéseit az abszolút rendszerekkel, Európa többi országainak közjogával. Ez a büszkeség ma sem halt ki a tudományból és a közvéleményből, s az angol auktoroknak visszatérő hasonlata az összevetés a régi Franciaországgal, ahol a jury kihalt, az országgyűlés hallgatásba merült s a szabadság megvalósítása csak erőszakos úton mehetett végbe. Központias szemlélet és túlzott lelkesedés könnyen érthetővé teszi, hogy a régebbi iskola olyan nézeteket vallott, amelyeket a mai kutatás nem egyszer illúzióknak tart. Nem tennénk azonban igazságot a nagy neveknek, amelyeket itt említettünk, ha elhallgatnánk, hogy ez illúziók nem az alkotmánytörténettől indultak ki és a tudomány irányzata egyre inkább a reális szemlélet felé haladt. Az újkor alkotmányos küzdelmeiben a történelem erős fegyver volt király és rendek kezében egyaránt ; ha az angol magánjog is a precedens uralmán épült, hogy ne lenne döntő a mult a sokkal határozatlanabb közjogban ! A XVII. század döntő győzelméig a küzdő felek sokszor egyenlő joggal hivatkozhattak egymásnak ellenmondó alkotmányos precedensekre. E küzdelmek eredményezték a fejlődésnek a népfelség irányába való torzítását, az új vívmányoknak a régebbi korba visszavitelét, akárcsak a kontinens más államaiban, nálunk is. Mikor a politikának már nem volt szüksége a történelemre, átvehették a mult magyarázását a történészék s ezzel a „mítoszok" felszámolása is megkezdődött. A reális angol nézés becsületére válik, hogy a legkorábbi mítoszok már a mult sz^ad elején szétpukkantak. A XVIII. századtól valamilyen nagv folytonosság hitét kapta örökségül a kutatás. A germán ősök szelleme élt tovább változatlanul a középkorban s a normann hódításkor (1066) letiport közszabadságok új biztosításra találtak a Magna Cartában. Különösen ez az oklevél lett alapja a parlament összetételének és adómegszavazási jogának, s az angolok féltett kiváltságának, az esküdtszék (jury) intézményének. A mult század első tizedeiben Reeves és Palgrave megcáfolta a jury angol eredetét és a Magna Carta hagyományos magyarázatát, Palgrave és Haliam pedig az angolszász napoktól folytonosan tovább élő parlament mítoszát.1 Az országgyűlés eredetét erre a Magna Cartában kezdték látni : Maitland és Stubbs is ennek a nézetnek adtak, bár óvatosan, kifejezést. A folytonosság hite mellett most az „alkotmányos mérföldkövek" megjelölése kezdett hódítani. Legnagyobb mérföldkő a Karta maradt, de azontúl mérföldkő lett 1295,1. Edward „mintaparlamentjének" éve, s még számos más év, amikor a király a későbbi eseményekből jelentősnek felfogható engedményt tett : hogy az alsóház nélkül nem ad ki törvényt, vagy hogy adót nem vet ki a rendek hozzájárulása nélkül. Különösen Stubbs epikus szemlélete szerette ezeket a mérföldköveket : az 1295-i 1 Emi. Ereky : Centralisatio, 83. 1. 2. jz. és Todd i. m. I. k. 51. 1.