Századok – 1940

Értekezések - BÓNIS GYÖRGY: Az angol alkotmánytörténetírás tegnap és ma 181–211

ANGOL ALKOTMÁNYTÖRTÉNETÍRÁS 185 és francia jellemzések (Guizot, Gneist) jutottak szóhoz, s így az alkotmányfejlődés ismerete mintegy közvetítő közegen keresztül jutott hozzánk. Az első (és egyetlen) angol szerzőtől származó áttekintés 1893-ban, az Olcsó Könyvtárban jelent meg, s ez Edward A. Freeman műve volt : „Az angol alkotmány fejlődése a legrégibb időktől fogva."1 A szerző két előadását bővítette ki három fejezetté, s ezt be is vallotta az előszóban, kérve, hogy ne ítéljék meg munkáját a könyv mértékével. Valóban, a három fejezet inkább az angol alkotmányfejlődés jellemzése, mint elbeszélése, s ez a jellemzés a szabadság fanatikusától származik. A lebilincselő stílusban írt előadásokban voltaképen politikai kiáltvány hangzik el : Freeman nem kutat, hanem szónokol, nem bizonyít, hanem kinyilatkoztatja véleményét. „Célom annak kitüntetése volt, hogy Anglia és más germán országok legrégibb intézményei nem csupán a kíváncsiságot kielégítő elmélkedésnek való tárgyak, hanem hogy szorosan összefüggnek jelenlegi politikai létünkkel. Ki akarom mutatni, hogy legrégibb intézményeink nem egy tekintetben sokkal közelebb állanak hozzánk és hogy sokkal több közös vonásuk van jelen politikai állapotunkkal, mint a közbenső századok intézményeinek, amelyek pedig első tekintetre a mieinkkel sokkal nagyobb rokonságban látszanak lenni." Az angolok sokszor visszatértek fajuk ősi elveihez, s ezen nincs mit csodálkozni ; a szabadelvű eszmék mai hívei, a régi angol történelem igazi hagyományosai, a legrégibb időkben sem találnak szégyelni valót. Minden nagy politikai küzdelem csak az érvényes jog megtartását és a sérelmek orvoslását sürgette. A változtatásokban a régihez való ragaszkodás és a haladás nyilvánult meg, a ragaszkodás haladást, a haladás ragaszkodást szült (hogyan?). A Magna Carta csak Hitvalló Edward régi jogának helyreállítását tartalmazza, a későbbi szabadságlevelek a Magna Carta megerősítését.2 Ilyen szemlélettel az újabb történelmi eseményekben is csupán az elődök intézményeihez való visszatérés nyilatkozik meg. Az írónak egyenesen célja ezt a visszatérést kimutatni, szemben a jogászok állítólagos történethamisításaival. „Minden törvény, amely megszorította a korona önkényes előjogait, minden törvény, amely biztosította, vagy öregbítette a parlament hatalmát, vagy az alattvalók szabadságát, visszatérés volt legősibb jogunknak néha betűjéhez, de mindenkor szelleméhez." Hogyne lenne az, mikor a parlament a legendás angolszász nemzetgyűlésből, a witanból fejlődött ki, sőt a lordok háza „valósággal maga az". Freeman semmi hézagot nem lát a kettő között ; persze nem is akar látni. Ervelésében akkor éri el a tetőpontot, mikor az örökös királyság megalapítását is a közszabadságok régi 1 E. A. Freeman : The growth of the English constitution from the earliest times (London 1872). Magyarul : Az angol alkotmány fejlődése a legrégibb időktől fogva. Ford. Kónyi József (Olcsó Könyvtár 878—880. Budapest 1893.) 2 Uo. 3—6, 63. 1.