Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ÉS RÓMAIAK ERDÉLYBEN 179 Még néhány szót kell azokról az archaeolcgiai érvekről szólnunk, amelyekkel az erdélyi román kontinuitás elméletét bizonyítani igyekeznek. 1. Római lakosok jelenlétét következtették (utoljára Bratianu, i. m. 39. s köv. 1.) Dáciában abból, hogy a Kr. u. IV. századból való marosszentannai temető germán hagyatékával együtt római tárgyak is előfordultak. Azonban a comes commerciorum per IUyricum felügyelete alatt a barbárokkal folytatott kereskedelmi forgalom Konstantinus óta igen élénk volt Erdélyben is, ahol a gótok a pénzgazdasághoz is hozzászoknak már. Nem római lakosok jelenlétét igazolja ez, hanem a római kereskedelem kisugárzását. Rögtön világossá válik ez, ha a szarmaták régészeti hagyatékát vesszük szemügyre a Duna-Tisza közén és a Bánságban ; Párducz Mihály összefoglaló műve — reméljük, hogy hamar osan megjelenik — már egyszerűen a képes táblák lapozgatása útján is meggyőzhet mindenkit arról, hogy itt, ahol sohasem volt római foglalás, minden sír lelet, minden telephely tele van római portékával ; a római pénzleletek szakadatlan sora a húnok megjelenéséig tart e vidékeken. Ez a római külkereskedelem a Kárpátokon túl is kisugárzik : a sakraui vandál fejedelmi sírok a leghíresebb példái annak, hogy Sziléziában is mily erős ez, — éppen a marosszentannai temető keletkezésének idején. E római portékákat számos kultúrhatás is követi : pl. a ráncospohár (Faltenbecher) római edényformája is eljut Pannoniából a sziléziai germánokhoz. 2. Patsch, aki, sajnos, nem tanulmányozta a mi szarmata leleteinket, félreismerte e római importáru jelentőségét a Bánságban (Beitr., II. 215. 1.) és római kontinuitást konstruált belőlük ; követték ebben mások. Ezzel most már nem kell vitatkoznunk, hiszen láttuk, hogy itt sohasem volt római megszállás, hanem szarmaták tanyáztak itt az egész császárkorban. 3. Meglepve olvassuk, amit Bratianu (28.1.) ír Daicoviciu nyomán a kereszténység „kétségtelen epigráfiái nyomairól" (,,11 n'est que plus fr appant de relever des traces épigraphiques indiscutables du christianisme à partir du IVe siècle, tant dans les cités de la rive gauche du Danube (Drobeta) qu'en Transylvanie."). Ami a dunabalparti leleteket illeti, ott valóban még sok bizonyítékát várhatjuk a romanizmusnak a késői császárkorból, mert Nagy Konstantin és I. Valentinianus hatalmas túlparti hídfő-erődöket és messzire előretolt katonai támpontokat építtettek az oláh síkságon, éppen úgy, mint a Duna-vonal többi szakaszain is. De Erdélyben ily nyomok nincsenek. Amit Daicoviciu (Anuarul institutului 12*