Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ES RÓMAIAK ERDÉLYBEN" 173 ciam Daciam — írja Eutropius — quam Traianus ultra Danubium fecerat, intermisit, vastato omni Illyrico et Moesia deeper ans earn posse retineri, abductosque Romanos ex urbibus et agris Daciae in media Moesia collocavit appellavitque earn Daciam, quae nunc duas Moesias dividit, etc. Ezt a helyet a História Augusta kompilatora is kiírta Eutropiusból, és rövidebb fogalmazásban más források is megőrizték.1 Mi volt tehát a helyzet ezentúl Erdély földjén? Eltávozott a katonaság utolsó maradványa is, véget vetve a közbiztonságnak ; elment a világállam közigazgatási szervezete és megszűntek a helyi hatóságok ; a magánvállalkozásnak, iparnak és kereskedelemnek bedugultak a csatornái, —- egy szóval : a római életforma minden előfeltétele megszűnt a kiürítés által. És valóban tudjuk is, hogy a római telepeket felverte a gyom : egyetlen egynek sem öröklődött a neve korunkra. Igaz, hogy próbálják megkerülni e súlyos nehézséget és állítják, hogy ennek ellenére is lehetett kontinuitás. Azt mondják, hogy nem városi, hanem falusi lakosság maradhatott meg Dáciában és így „il en faut donc chercher les traces à la campagne, dans les hameaux et les fermes isolées, comme à l'époque préromaine. Ici l'on était plus à l'abri des vexations des bandes barbares que dans les villes situées le long des grandes routes. Telle est aussi la cause pour laquelle les noms des villes ne nous ont pas été gardés." (Daicoviciu, i. m. 83. 1.). Csakhogy a Balkánon, ahol aromán vándorpásztorkodás életformája valóban kialakult és a mai napig virágzik, a városi telepek neve nem tünt el, hanem igen is jórészt megmaradt ! Ugyanez a körülmény cáfolja meg a kontinuitás elméletének másik argumentum ex silentio-ját, melyet G. I. Bratianu (i. m. 13. s köv. 1.) hangoztatott utoljára e sorok írója ellen : hogy tudniillik az anyaföldhöz szívósan ragaszkodó alsó néprétegek hangtalan élete, melynek jeleit nehezen tudja csak érzékelni a történeti kutatás, mehetett a maga útján akkor is, ha — nem is értesülünk róla. E hangtalan élet folytonosságnak hangos őrzői azonban mindenütt, ahol a romanizmus túlélte a koraközépkor viharait, a városnevek. S ezek — mondottuk -— Erdélyben hiányzanak. Hogy ez mennyire nem véletlen, az rögtön meglátszik, ha Pannónia romanizmusának továbbélését vesszük szemügyre a helynevek alapján. A Dráva-Száva közén, ahol a romanizált lakosság még a VI. században is élt városaiban és ahol még az avar uralom sem tudta teljesen kiirtani minden nyomát, 1 Uo. 26. s köv. 1.