Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

158 ALFÖLDI ANDRÁS és igen különféle csatornákon keresztül jöhetett. Először azt szeretnénk egy példával megvilágítani, hogy az őskultúrák felszínre jutása mily messze elágazó folyamatok eredménye volt. Mint azt egyízben kifejthettem,1

az etruszkok filigrános és granulációs aranyékszerein archaikus görög műformákat utánoztak, amelyek azután Észak-Itáliából az Alpok északi oldalára is átszármaznak. Eljutnak e műformák többek között a boszniai-délhorvátországi illyrséghez, amely a görbe hegyek országában elszigetelve egészen a római császárkorig meg tudta őrizni ezen „lesüllyedt kultúrjavakat". A római foglalás után e motívumok elvesznek szemeink elől, de — meglepetésünkre — jellegzetesen együvé tartozó sorozatuk újra előtűnik Kr. u. 400 táján ; mégpedig éppen az erdélyi keleti-germán ötvösművesség körében mutathattuk ki eddig ismert legszebb példáikat . Sőt, a divat most szárnyára kapja őket és a hazai s déloroszországi germánoktól viszi ezeket az ötvösmustrákat fel Lengyelországon át Skandináviába. E fokozatos átruházás révén ezen iparművészeti termékek népi sajátossága nemcsak egyre jobban elhalványult, de már rég el is veszett. Amit föntebb a La Tène hatások különféle csatornáiról megjegyeztünk, ugyanebbe az irányba mutat. Olyan sajátságokat pedig, amelyek valóban sajátosan dák elemeknek dák körben való felújulására vallanának, senki sem tud kimutatni. Ami pedig a római szobrászat primitív elemeit illeti a dunai országokban, sokakat becsapott az a feltevés, hogy ez a jelenség egy „retour à l'archaique", holott ez csak a tehetetlenség tükröződése :2 a kőfaragó sokkal szívesebben alkotott volna szebbet s rómaibbat, de — nem tudott ! Igaz, hogy tehetetlenségében néha praehistorikus népművészet kifejező eszközeit használta fel munkájánál mankónak, de ez csak kivétel : szabály itt a tudás hiányának kiütközése. Tanulságos a Bratianu által felhozott adamküsszii nagy Traianus-emlék esete, melynek a pompás traianuskori ornamentális képszalaggal szöges ellentétben álló otromba domborművei annyi vitára adtak alkalmat. Az ékrovásos kivitelben készült pülérfejek annak a jól ismert degenerálódási folyamatnak IV. századi állomását képviselik, amely által a klasszikus akanthus-levél geometrikus díszítéssé bomlik fel. így tehát a IV. században megújították ezt az emléket. S mivel a durva reliefeken a koracsászárkori katonaköpeny (paenula) és dobólándzsa (pilum) tűnik fel, 1 Alföldi A., Numizmatikai Közlöny 28/29. 1933, 3. s köv. 1. 2 V. ö. megjegyzéseimet : A parin. róm. kial. 46. 1.