Századok – 1940

Értekezések - ALFÖLDI ANDRÁS: Dákok és rómaiak Erdélyben 129–180

DÁKOK ES RÓMAIAK ERDÉLYBEN" 133 felhatol a merész görög vállalkozás errefelé. Ezeknek az érintkezéseknek nyomán születnek meg az első irodalmi híradások az agathirzek országáról. Majd megjelennek az athéni rabszolgapiacon az elhurcolt dákok tömegei, a thrákok másik északi ágából, a geták népeiből származó emberportékával együtt. A görög irodalomban elszórt adatok megengedik már ebben a korszakban, hogy az északi thrákság históriájáról némi fogalmat nyerjünk. Ha azokat az ábrázolásokat olvassuk, melyeket a románok kiváló kutatója, Vasile Párvan írt, olyanféle kép bontakozik ki előttünk, amilyet például az 1914-es világháború előtti pánszláv mozgalom szemlélete kelt : amint a kisebb-nagyobb szláv államok hátterében Európát állandóan nyugtalanította a minden szlávok egyesülésének rendszeres propagálása és előkészítése, úgy a Párvan thrákjai is ilyenféle népi-faji nagyhatalomnak tűnnek fel, amely néhanapján magát Rómát is végveszéllyel fenyegeti.1 A valóság ezzel szemben az, hogy a thrák idiómát beszélő kisebb-nagyobb törzsek önálló politikai kötelékekben élő tömkelege vagy állandó harcban élt egymással, vagy még a létezéséről sem tudhatott egynémely rokon népségnek, szóval a thrák nyelvcsalád nemzeti összetartozandóságának nem is ébredt a tudatára. Maguk a dákok Erdélyben valószínűleg már ekkor is arra a négy vagy öt fejedelemségre oszlottak, mint később ; a Kárpátoktól délre és keletre is éltek leszakadt egységeik. A Dél-Oroszországban, valamint a Duna alsó folyásánál mindkét parton elhelyezkedett rokon geták is apró egységekre voltak szétszakadozva s habár volt rá eset, hogy kiváló egyéniségek egy időre nagyobb egységekbe tudták összekovácsolni őket, ez csak kivétel volt s így minden vitézségük ellenére szkiták, perzsák, makedonok, kelták, germánok (a bastarnákat értjük alattuk) és szarmaták rendre elbántak velük s felváltva uralták őket, míg Róma be nem kebelezte a Dunától délre lakó részüket.2 A dákok természetes sziklavárukban jobban meg tudták őrizni különállásukat, mint déloros'Zországi és balkáni rokonaik, noha őket is elöntötte megint egy hódító néphullám. 1 A szkítákról v. ö. Fettich N. áttekintését M. Rostovtzeff művében : Skythien und der Bosporus I. (1931), 495. s köv. 1., továbbá Roska M. kiegészítéseit : Eurasia Septentrionalis Antiqua 9. 1934, 167. s köv. 1., továbbá az általam, Cambridge Anc. Hist. XI. (1936), 871. s köv. 1. felsorolt műveket. Ugyanitt a dákokra és getákra vonatkozó könyvészet is megvan. -— Ugyanitt található a dákokra vonatkozó irodalom áttekintése is. V. ö. uo. 78. s köv. 1. 2 V. ö. Cambridge Ancient History XI. (1936), 79. s köv. 1.