Századok – 1940

Szemle - Steiner Lajos ld. Czambel-emlékkönyv (és 118. l.) - 118

118 SZEMLE vei oly szívesen vádolják a „csehszlovák" nemzetegység és közös irodalmi nyelv hívei. Ma már világosan látjuk, hogy éppen szlovák szempontból az volt a helyes út, amelyen Cz. haladt, mert csak az egységes, biztos népi alapokon nyugvó irodalmi nyelv biztosíthatja a sajátos szlovák ethnosz fennmaradását. A russzofilek és csehofilek, akik neologismusaikkal oroszosítani és csehesíteni törekedtek a szlovák nyelvet, az ethnikai megsemmisülés felé vezették népüket. Az a szlovák nép, melynek vezető osztályát a műveltség idegen területekre csábítja, melyet az idegen és érthetetlen irodalmi nyelv eltávolít az egyetemes kultúrától, a magyarosításnak is könnyebben esik áldozatául, mint a népi nyelvén szóló népi kultúrájában megerősödött, ú. n. magyaron szlovákság. Cz.-t a tudóst, a publicistát, az embert mutatja be a Felvidéki Tudományos Társaság kiadásában megjelent Emlékkönyv. A tartalomból kiemelkedik Steier Lajos nagyszabású tanulmánya (Czambel eszméi), mely, különösen bőséges jegyzeteivel, világosságot derít a szlovák irodalmi nyelv történetének sok fontos fejezetére s belehelyezi Cz.-t a századforduló irodalompolitikai és nyelvészeti vitáiba, végül tájékoztat tudományos munkásságáról és az általa felvetett kérdések irodalmáról. Flachbart Ernő Cz. publicisztikai munkásságát ismerteti, melyet egyrészt magyar napilapokban írt cikkeivel és röpirataival, másrészt mint a Slovenské Noviny szerkesztője fejtett ki. Podhradszky György (Czambel Samu dr. élete) emberi arcát rajzolja meg, Steier Lajos második tanulmánya (Czambel minisztériumi állása) számos vonással járul ehhez a képhez s emellett érdekes adalékokat nyújt Cz. hivatalos megítéléséhez. Bonkáló Sándor (Czambel és a rutének) a rutén-szlovák határterület kérdésében elfoglalt álláspontját ismerteti ós kiemeli Cz. érdemét, hogy „pontosan megrajzolta a rutén-tót vitás terület képét". A Felvidéki Tudományos Társaság nagy szolgálatot tett a magyar szlavisztikának, hogy Cz. tudós és emberi alakját ilyen méltó keretek között elevenítette meg. Sárkány Oszkár (Rimaszombat). Bélié, Vlad J.: Ratovi srpskog naroda u XIX. i XX. veku (1788—1918). (A szerb nemzet háborúi a XIX. és XX. században.) (Srpski narod u XIX. veku. Szerk. St. Stanojevic. 9. k.) Beograd (1937). G. Kon. 8° 160 1., 5 térk. — E munka kilencedik kötete annak a húsz darabra tervezett sorozatnak, mely a szerb nemzet egész XIX. századi történetét kisebb monográfiákban fogja feldolgozni. Maga a sorozat annak a rendkívüli szeretetnek és odaadásnak köszöni létrejöttét, mellyel a szerb történetírás a XIX. században új életre kelt és állammá erősödött haza felé fordult, az egész vállalkozás pedig magán viseli az átfogó szellemű, élete teljében elhunyt szerkesztő irányításának nyomait. Mivel az egyes kötetek részint egy-egy időszakot tárgyalnak, részint pedig egy-egy problémakör egész XIX. századi történetét mutatják be, a sorozat két típusú könyveket foglal magában : kisebb időszakok részletes monográfiáit és összefoglaló áttekintéseket. Ez utóbbi csoportba fog tartozni a tudtunkkal eddig még meg nem jelent 16. kötet, melyben a magyarországi szerbek XIX. századi nemzeti és alkotmányos harcai kerülnek feldolgozásra. B. munkája szintén az utóbbi csoportba tartozik, mert az összes háborúkat tárgyalja, melyben a szerbek a XVIII. század végétől kezdve a világháborúig részt vettek. Legnagyobb részletességgel természetesen a szerbség nagy sorsdöntő harcait mutatja be, a törökkel vívott XIX. század-eleji szabadságharcokat és a világháborút. E két rész együtt majdnem a mű felét