Századok – 1940

Szemle - Steiner Lajos ld. Czambel-emlékkönyv (és 118. l.) - 116

116 SZEMLE társadalombölcselete pedig előkészíti a francia forradalmat. A magyarországi helyzetről a Habsburgok dunai politikájával kapcsolatban értesülünk. Főtörekvésük a megbomlott egyensúlyi helyzet visszaállítására irányult : védelmezték a szlávokat az Egei és a Feketetenger körül újjászervezett török hatalom ellen. A határvidék ellen küzdő magyar államférfiak törekvését M. elítéli, mert ez 100.000 szerb kivándorlását okozta. E gyanús forrásból eredő megállapításhoz nem kell semmit hozzáfűznünk. Ismételjük, M. könyvo újat nem hozott, de érthetőbbé tette a történés indító okait a gazdasági kérdések állandó szemmeltartásával. Mértéktartó előadása sokkal meggyőzőbb, mint jónéhány francia előzőjének összefoglalása. Ungár László. Angyal Endre: Tlieatrum mundi. (Minerva Könyvtár, 118.) Budapest 1938. 8° 154 1. — Komoly és tárgyszeretetről tanúskodó munka. Mind a szakirodalomban, mind a forrásokul szolgáló egykorú drámaszövegekben járatos. Tiszteletreméltó odaadással iparkodik beleélni magát a kor lelkiségébe. Ezekből az erényekből következik hibája, túlzott hódolata, amellyel a korszak minden megnyilvánulásának adózik. így a barokk színpad zsúfoltságát elébe helyezi a renaissance klasszikus nyugalmának. Már a komikum határát súrolja, amikor komoly megfontolás tárgyává teszi a kérdést, hogy I. Lipót, ez a tehetséges muzsikus, közepes ember és rossz uralkodó -— az eperjesi vértörvényszék talán mégsem iktatható a rendiség ellen intézett jogos támadások sorába ? -— megfelelt-e a heros fogalmának, aminek olasz operák alkalmi előadások hosszú során át ünnepelték. (130. 1.) Ezek azonban lényegtelen szépséghibák, éppen úgy, mint a kelleténél több idegennyelvű idézet (elrettentő példája a 71. 1. Benz-szövege), vagy az a magyar fülnek igen furcsán hangzó olaszos forma — Giove, Venere, Paridé stb. —- ahogyan a szerző az operákban előforduló mitológiai személyek nevét saját fejtegetéseiben is szerepelteti. Magyarázatai a barokk színjáték mesterségbeli fogásairól — víziók, kísértetjárás, a látványosra való állandó törekvés — éppen úgy helytállók, mint a műfaj lelki rugóiról írottak. A végtelenbetörést, a vallásos misztikum és a mesehangulat csodálatos összeolvadását, a különböző megszemélyesítéseket tárgyaló V. és VI. fejezet a könyv legsikerültebb része. Érdekes, amit a barokk drámák naturalizmusáról mond (104—106. 1.), a borzalmas és undortkeltő gyakori szerepeltetéséről. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy ez nem azonos a mai színpad realizmusával, ahhoz még csak nem is hasonló. A barokk színjátszás ezeket a jelenségeket túlozza, mintegy természetes nagyságon felülire dagasztja, torzítja, mert nem a valószerűre, hanem döbbenetességre törekszik. M. Császár Edit. Steier Lajos (szerk.) : Czanibel-emlékkönyv. Pécs 1937. Felvidéki Tud. Társ. 8° 175 (1)1., 1 kép. — Az irodalmi nyelv kialakulásának kérdése mindig párhuzamos a nemzeti tudatosodással. Az a tény, hogy a szlovákság irodalmi nyelve sokáig a cseh volt, lehetővé tette a csehszlovák nemzetegység hipotézisének felvetését. Ennek a nemzetegységnek szinte egyetlen szilárd alapja a közös irodalmi nyelv volt : a králici biblia nyelve, az evangélikus egyház szent idiomája. Ezt használták a szlovák evangélikusok, ezen írt Kollár, Safárik, Kuzmány. A cseh nyelv ellen az első visszahatás a szlovák katolikusok köréből indul ki, bár a cseh tudomány is elismeri, hogy a XV. és XVI. századi nyelvemlékekben, a zsolnai jogkönyvben, céhkönyvekben és okiratokban már szlovákizmusok fordulnak elő. Először a nagyszombati katolikus szellemű nyomtatványok szálltak le a nép