Századok – 1939
Értekezések - JUHÁSZ LAJOS: Az 1869-i „pénzválság” és a bankkérdés 33
AZ 1869-1 PÉNZVÁLSÁG ÉS BANK KÉRD ÉS 71 után követelését a pénzügyminiszter kijelentésének tekintetbevételével állapította meg, mégis ragaszkodott ahhoz, hogy ezentúl a 80 millió adósság után mindaddig, míg a bank szabadalmának zavartalan élvezetébe nem jut, az állam 4%-os kamatot fizessen. Kívánta, hogy az osztalék biztosítása után fennmaradó jövedelemnek nem mint eddig 25, hanem csak 10%-a növelje a tartalékalapot, míg a super -dividenda 90% legyen, sőt, ha ez 5%-os osztalék kifizetéséhez szükséges, 10% erejéig még a tartalékalapot is igénybe lehessen venni. Szükségesnek tartotta, hogy alaptőkéjét részvényenként visszafizetett 135 forint révén 90 millióra csökkentse és üzletkörét tágítsa. Végül kérte, hogy ezen újabb megegyezést az osztrák mellett a magyar törvényhozás is emelje törvényerőre.1 A Nemzeti Bank e kívánságait Brestl 1868 április elején közölte Lónyay val. Véleménye szerint a kérdés a magyar pénzügyminisztert is érdekli, egyrészt azért, mert az alapszabály módosításához a magyar kormány beleegyezése is szükséges, minthogy a bankjegykibocsátási jog Magyarországra is kiterjed, másrészt, mert az államnak a bankkal szemben fennálló 80 milliós tartozását az államadósságok rendezése során nem vették figyelembe és így most Magyarországot is érinti a bank követelése. Lónyay válaszában Brestlnek azt a beállítását, mintha az államadóssági járulék megállapításakor a 80 milliós banktartozásra nem lettek volna tekintettel, határozottan elutasította, az alapszabálymódosításokat illetőleg pedig hangsúlyozta, hogy Magyarország kötelezettséget vállalt ugyan a bankjegyek kényszerforgalmára és arra, hogy míg a bank szabadalma érvényben van, más jegybankot nem engedélyez, de ezt több lényeges feltétel kikötésével tette. Ezeknek betartásáról a jelenben annál kevésbbé mondhat le, mert feltéte eit hivatalosan ugyan nem állt módjában a bankkal közölni, de élőszóval a bank főkormányzójának tudomására hozta azokat. Brestl április 16-i felelete a magyar álláspont elfogadhatatlanságát igyekezett kimutatni. Megígérte, oda fog hatni a banknál, hogy a bankjegyek kellő fedezete érdekében alaptőkéjét ne szállítsa le, de akkor a bank nem lesz abban a helyzetben, hogy a 80 millió kamatozását nélkülözhetné, tehát Magyarország a megállapított arány szerint járuljon ehhez hozzá. Néhány nappal később 1 Minderre és a következőkre Kerkápoly Károly 1872. május 16-i expozéja a magyar ninisztertanáesban. (Miniszterelnökségi Irattár, minisztertanácsi jegyzőkönyvek, 1872. nr. 46.)