Századok – 1939
Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385
a középkori magyar nemzetiségi politika 4091 jogszokások pedig Erdélyben és a Szepességben a XIII. században is érvényesültek. Bár sok függ attól, hogy mit értünk autonómián, azt hisszük, a szebenvidéki szászoknak az Andreanumban leirt szervezetét nem lehet ide sorolnunk, lia ügyeiket végső fokon a király által kinevezett ispán intézte, közvetlen elöljáróik a comestől kirendelt officiálisok voltak, joguk pedig csak arra terjedt ki, hogy az utóbbiak mellé egy-egy megbízottjukat, képviselőjüket állíthatták. Az első változás, amelyen ez az organizmus — a XIV. század elején —átment, mit sem lazított az államhatalomhoz kapcsoló kötelékeken, sőt szinte szorosabbra fűzte azokat. Károly Róbert ugyanis 1325—1329 közt megszüntetve a szebeni ispánságot,1 a székek vezetőit személyesen nevezte ki. Ezért lett a nevük királybíró2 és zsugorodott össze a ,,szebeni provincia" a várost, meg környezetét magába foglaki székké. Vájjon a szászság igyekezett az uralkodóval közvetlenebb kapcsolatba jutni, vagy pedig a király szüntette meg a szokást, hogy szebeni ispánná egy előkelő magyar főurat nevezzen ki? Minden meggondolás az első feltevés ellen szól. A szebeni ispán eltűnte ugyanis azzal a következménnyel fenyegetett, hogy elhomályosul a szász egység, amelyet eddig éppen az ő széles hivatalos hatásköre személyesített meg. Mivel pedig királybírákká az uralkodó bárkit kinevezhetett, voltaképen csak a név cserélődött fel, hiszen az ispán officiálisai és a királybírák egyaránt kikerülhettek a magyar nemesek közül. Igaz, a XIV. században általában szászokat tettek meg az uralkodók képviselőikké, királybírákká,3 s így a szászság mentesült attól, hogy magyarok irányítsák ügyeit, azonban — felelhetjük —- a szebeni ispánnak is hatalmában állott, hogy officiálisait a németek közül válassza ki, másrészt meg a XV. század közepén magyar családoké lett nem egy királybíróság, mint a szászvárosi az Ilyei, majd Oláh családé, a leschkirchi (újegyházi) a Gerendieké, a segesvári Vízaknai Miklós alvajdáé.4 Károly Róbert intézkedésére hiába keressük tehát a szászság történetében a magyarázatot. Egyesegyedül a magyar fejlemények alapján érthetjük ezt meg. Ha figyelembe vesszük, hogy az Andreanum szebeni ispánsága királyi megye volt, magától adódik a követelmény, hogy 1 G. Müller: Die Graven, 43. 1. ... 2 Connert i. m. 138., 146. 1. 3 G. D. Teutsch i. m. I. k. 98. 1. 4 G. Müller i. m. 47. 1.
