Századok – 1939

Értekezések - MÁLYUSZ ELEMÉR: A középkori magyar nemzetiségi politika (3 térképvázlattal) - 385

402 mályusz ele mér áttelepítésére többé nem is nyílott alkalmuk, amióta ezek magánföldesurak jobbágyaivá lettek, kisebb csoportoknak a magyarság érdekei szerinti átköltöztetésétől később sem sajnálták az időt és fáradságot. Csak az volt a különbség,, hogy most az embereket onnan vették, ahol még találtak r a szabadok soraiból s mert célkitűzésük első sorban katonai, egyenként válogatták ki őket. Körültekintő munkájukia jellemző a turóci vagy liptói fennsík oly gondos feldarabolása, hogy azokat a középkor végére a kis nemesi falvak sűrűszemű hálója .borította be. Azt hisszük, ily siker láttára joggal tesszük fel, hogy a XI—XII. századi feltételek mellett II. Endre vagy IV. Béla elődeiknél nem kisebb eredménynyel folytatták volna a régi politikát. Pár_ asszimilációra ők t^rekHtpk_ utódjaik pedig a XI

V—XV. században még kevésbbé

, a magyarság javát szolgáló beolvadás nem szűnt meg. Nem a nemzetiségeknek a InâgyâF jobbágyság közé sodródott egyes tagjainak a felszívódására célzunk. Ez oly öntudatlan s az esetlegesség jegyeit annyira magán viselő folyamat volt, hogy politikáról szólva, figyelmen kívül hagyhatjuk. Annál is inkább, mert másreszt tudunk oly magyarokról, akik meg valamelyik nemzetiségbe olvadtak be.1 Asszimiláción, a XIII—XV. századra vonatkoztatva, a nemzetiségek legértékesebb vezető elemeinek a magyarsághoz való csatlakozásatTértjük. Latszólag felesleges róla s

zólanunk, annyira közismert, hogy~áTbeköltöző oláh, rutén, délszláv, jászkű

n, német, vagy akar a tót nép "kiváló ta

gjai a magyarság értékes elemeivé lettek^ azonban mégis meg kell tárgyalnunk a kérdést, mivel csak valamennyi nemzetiségünk történetén áttekintve mérlegelhetjük a magyar állásfoglalás jelentőségét s ami nem kevésbbé fontos, dönthetjük el, meddig terjedt az államhatalom beavatkozása s hol kezdődött a társadalom szerep

e. Előre is gondolhatjuk, hogy a tartós siker egyrészt az áílamakaratot tudatosan irányító tényezőknek, másrészt az inkább passzív jellegű társadalmi rétegeknek az együttműködésétől függött. A köz sze

mpontjából korunkha.n a Wfnntnsa.h b inunk a -teljesítmény a

hadi szolgálat y^kt- Értékéről időnként inga-1 Etnikumukat elveszítő magyaroknak kell tartanunk azokat a Hungarusokat, Ungarokat, akiket idegen környezetben neveznek így. Viszont nemzetiségek magyarrá lett tagjai a magyar falvak, városok Német, Orosz, Tót, Oláh, Horvát, Török, Szerecsen stb. nevű lakosai. Bár hiányzik az összehasonlítás, hogy milyen méretű lehetett a középkorban a magyarság vesztesége és nyeresége, az utóbbit lényegesen nagyobbnak véljük.