Századok – 1939

Történeti irodalom - Szentpétery Imre ld. Emlékkönyv ... születése hatvanadik évfordulójának ünnepére 188

történeti irodalom 191 magyarok találkozása Nyugattal egyike a legerősebb közvetítőknek. Ugyancsak a latin földhöz fűző kapcsolatokat világítja meg Barta István (Középkori közjegyzőségeink történetéhez). Magyarország abba a körzetbe tartozott, ahol ennek az itáliai városokból Európába szétáradó intézménynek nem volt gyökere s így mélyebb hatást nem is tudott gyakorolni. A közjegyzők nálunk egyházi emberek és mindössze az egyházi törvényszékekhez kapcsolódva fejtenek ki jelentősebb működést. B. tanulmánya azzal, hogy megjelöli a fejlődés észrevehető körvonalait és sejteti a kérdés távlatait, felhívja a figyelmet, hogy milyen szükséges volna végre az egész idevágó forrásanyag feldolgozása és egyúttal az intézmény újkori történetvonalának megrajzolása. Igen örvendetes jelenség, hogy a kutatások ma már nem szorítkoznak csupán a középkor okleveles gyakorlatára. Kiterjeszkednek a római világ által idehozott jogi írásbeliségre és nem tekintik fejlődéslezáró befejezésnek a középkori magyar állam sírját : Mohácsot. Különösen ez utóbbi időhatár-kitolás nagyjelentőségű a magyar oklevéltudomány fejlődésében ; korábban ezt a területet érdemtelenül elhanyagolták, úgyhogy ma még a fejlődés halvány vonásai sem állapíthatók meg. Ezt a kiszélesedett határú oklevéltant Fischer Endre, illetve Pécsi Anna és Papp László tanulmánya képviseli. Fischer dolgozata (A dáciai viaszostáblák okleveles gyakorlata) arról az aránylag fejlett gyakorlatról számol be, amely Dáciában hellenisztikus hatások alatt bontakozott ki. Természetesen innét a népvándorlás nagy szakadékán keresztül nincsen híd a magyar okleveles gyakorlathoz, amely új alapokon, nyugati mintákhoz igazodva a testvértartományban, Pannoniában indul majd meg Szent István alatt. — Pécsi Anna (Az erdélyi fejedelmi kancellária első formuláriumos kézirata) az önálló fejlődés útjára lépő Erdélyben a fejedelem kisebb kancelláriájának munkájára világít reá. Hogy működése egységesebb és hivatalibb jellegű legyen, Bachy János, a kancellária egyik tisztviselője formuláskönyvet készít s ennek használatbavételével nyomban rendszeresség kezdi összefogni a kancellária kiadványait. — A hiteleshelyek újkorba is átnyúló működésének egyik alapvető részével foglalkozik Papp László (A birtokba-iktatás (statutio) lefolyása). A beiktatás birtokjogunk egyik nagyfontosságú tartozéka volt, ez tette csak végérvényessé a birtoklást. Fejlődésében a XIII. századtól kezdve egészen addig, míg az az elmúlt század második felében a hiteleshelyekkel át nem engedte helyét a megváltozott viszonyoknak, alig észlelhető gazdagodásfogyás. A magyar oklevéltan egyre számottevőbb eredményei fontosak a közelebbi-távolabbi országok szempontjából is, mert így van mihez mérniök okleveles gyakorlatuk fejlődését. De nyereséget jelentenek az általános európai oklevéltan számára is. A fejlődés általános érvényű vonásait kereső oklevéltudomány, mely sokáig egyoldalúan csak a nagy mintaadó gyakorlatokkal, elsősorban a pápák és német császárok kancelláriájával foglalkozott, ma már rájött, hogy a kis népek oklevéladásának törté-