Századok – 1939
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137
TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 163 gálata, születésétől, nevelkedésétől kezdve egészen irodahelyiségéig, a tollig-tintáig, az iratok formájáig. Mégis bámulatos, sokszerű „speciálizálódás", munkamegosztás jelentkezik e fejlődésben már igen korán, az antikot messze felülmúlóan. Nem az egyes „életterületek" elkülönülése által, hiszen ez az ösztönösség érvényesillését, a gyors racionizálást jelentené. Nem ez a „specializálódás" viszi előre a fejlődést. Egyes európai vidékek korán, élesen, okszerűen különválasztják egymástól a közigazgatást, a bíráskodást, az ipart, a kereskedelmet ; az olasz reneszánszban már egészen modern formára válik ki az ügyvéd, a mérnök, a bankár, a művész stb. szakképzettsége, foglalkozása. Hiába csodáljuk ezt a modern értelmességet, a hűbériségnél sekélyesebb társadalomüzemnek volt a jelensége. A racionális cél kerekedett felül benne a formaképződésen ; lia mindenütt így történt volna, hamarosan megállapodott volna a fejlődés. Az igazi specializálódás nem ejti el a cél kedvéért a mély élet-összefüggéseket. Minden speciális módszernek szilárdan bele kell tagozódnia a teljes társadalomstruktúrába, összefüggésben maradnia a mélyen lefelé kapcsolódó formarendszerrel. Csak így lehetséges, hogy maga a speciális módszer tarthassa fenn művelőjének egzisztenciáját, tegye önálló kondícióvá, ellenállóvá a hasznos érdekekkel szemben. * A szociológia nem indulhat tehát ki filozófiai kérdéstevésekből. Dilthey „kultúrszisztémái" sem lehetnek a fejlődés vizsgálatának vázai, hiszen az emberi pszilie örök funkcióit veszik alapul. H. Freyer elmélete már erősen átalakítja e „szisztémákat", az objektivációs-processzus egységes-jellegzetes formuláját veszi mindegyik alapjául. De az objektivációs-processzust elsősorban pszihikai és nem társadalmi jelenségként kezeli és így az ő „szisztémáiban" is mégiscsak az életbeli tartalmak, a pszihe különböző rétegződései-funkciói a méivadók, nem pedig maguk az objektivációs formák, a módszerek. A probléma mégis csak pszihológiai-filozófiai marad, nem tisztán szociológiai. A szociológia számára csakis maga a formaképződés módja lehet a törvényszerű osztályozás alapja. Csak a társadalmasodás anyagiasodott formáiból indulhat ki, hogy aztán az élet teljességével hozza azokat kapcsolatba. Minden igazi formaképződés minden pszihológiai kiindulásból kialakított „kultúrszisztémát" együttesen szolgál ; csak racionizálni lehet, egyes életvágyak kielégítésének eszközévé tenni. A középkori fejlődésben a „pénz" sokáig a társadalomszerkezet teljének kill*
