Századok – 1939
Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137
158 HAJNAL. ISTVÁN Vitális célok szerint egyesült társadalmaknak nincs rendiségük. Az erősebbek felülkerekedésével kíméletlen, éles rétegeződés keletkezhetik, ami az erők játéka szerint hamarosan fel is bomlik, aki fölül van, alul kerülhet. Az ösztönösség nem teremt formákat, objektív struktúrát, intézmény ességet. A nomád társadalmakban a formák nagyobb szerepe a leszármazáskötelékeket emelheti ki, ami azonban még nem nevezhető rendiségnek. A vérségi gondolat erős lehet, de épp mert gondolattá, eszmévé racionizálódott és nem az együttélés formaképződéseinél maradt, tulajdonképen legalább is érzületi érdekközösség a lényege, ha nem a hatalmi közösség. Voltak oly társadalmak is, mint régebben az Iszlámé, vagy Európában az oroszé, amelyekben szétágazó, gondosan számontartott genealógiai alapokon követelték egyes ieszármazás-esoportok a vezetőszerepet, s a rétegződés mégsem nevezhető rendiségnek, mert nem az objektív formaképződés, hanem valami érdekszerűség az alapja. Egyébként az ilyen vérségi közösség hamarosan el is felejtkezik azon tagjairól, akiknek föld, vagyon nincs birtokukban. Mindezen rétegződések is már a társadalomszervezet módszereinek absztrakttá átfordult működéséből keletkeznek. Az ösztönösség rögtön absztrahál, az emberek egymás élete helyett bizonyos érdekhez igazodnak. A genealógia élesen, egyoldalúan vág bele az életbe. Már például az antik társadalmak mélyebb strukturális felszerelkedéssel fejlődtek ki ; itt a „polgárjog", a „tulajdonjog" formájában ment végbe az absztrakció. Már mélyebb feltételekkel, de végül mégis a politikai-gazdasági erők kerekedtek felül, felmorzsolták a rendi tagozódásokat. De e tagozódások eredményeként mégsem a közvetlen nyers erő rétegezte a társadalmat, hanem „osztálytársadalom" alakult, a politikai és gazdasági eszközök érvényesülése alapján. Végül, ezzel ellentétben, India társadalomszerkezetében sokkal tartósabb, szilárdabb rendiség keletkezett ; itt mély formaképződést, szokásszerűséget dolgozott fel az absztrakció fokáig a fejlődés. De a formaképződés magasabb, intellektuális módszerei mégsem tudták a személyies szféra elemeit teljes összefüggésükben áthatni, az absztrakció tökéletlen maradt, a kasztok sokféleségéből nem emelkedtek ki egyöntetű rendi tagozódások. Mindezideig a nyugateurópai hűbéri fejlődésben ment végig a legtökéletesebben az elvonatkozásnak ez a folyamata. A hűbéries-személyies formák lépcsőzetes egymás fölé épülése átfordult a rokon formák egymáshoz kapcsolódásává. Az élet benn maradt a helyi, személyies együttesben, de a foglalatosságok hasonló formái távoli vidékeken is egymásra