Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 145 hasonlíthatlan képlete Indiában. A struktúra kegyetlen kényszer az élő egyén számára, de a szokásszerű épület generációk sokféle változatos problémáira adhat válaszokat. Nem szólunk itt e kultúrák teljesítményeiről ; csak annyit, hogy az igazi eredmények a széles alsó rétegek földhöz, természethez kapcsolódó módszereiben rejlettek, alapvetésül az európai kultúrák számára is. A formák „intellektuális" kezelője, a brahman, nem bonthatta fel racionálisan a helyi képletek taitalmait, csak a memorizálás telmikájával lehetett úrrá rajtok. A kifejezésmozgások, a szövegformák szemléletének eksztázisa : a vitális élettel szembefordulás lelki magatartásának, magának az irracionálisnak „racionizálása." De ez a brahmán intellektuális technika egyúttal már ..racionális" erőfeszítés is, mint M. Weber is hangsúlyozza. Kétségtelen, hogy a történeti és szociológiai kutatás megadhatja majd idővel az indiai fejlődés megmerevedésének közelebbi, konkrét magyarázatát, a „tradicionális szellem" sablonjának alkalmazása helyett a társadalom struktúrájának s módszereinek beható vizsgálata alapján. Már első tekintetre is kitűnik, hogy a kaszt képződésénél mégis nagyobb a szerepe a „vérségi köteléknek", mint a mi középkorunkban ; azaz a kezdeti talaj nem oly változatosan és élesen felaprózott, mint nálunk az antik szerkezet maradványaként. Tehát az „irracionális" személyies formák érvényesülését, erőteljes kidomborodását idegen, okszerű alapképződmények akadályozták. Ehhez hasonló okokon kívül tekinteni kell arra, hogy az írásnak módszere még nem érkezett el történeti fejlődésében végső, a nyelvhez alkalmazkodó formájáig, akkor, amikor az indiai társadalom már a szilárd képletek tömkelegévé fejlődött. Pedig még a teljesen fejlett írás sem fejezheti ki egykönnyen a társadalomnak mindenütt sajátosan bonyolult viszonyait. India lényegében írástalan társadalom maradt, s így nem volt lehetőség arra, hogy az életközei formák magasabb, elvontabb szerkezelíséggé táruljanak ki. Tény az, hogy az élet a képletekben megülepedett ; fölöttük azonban annál élesebb racionálizmussal, ravasz érdekkel működött a brahmanok intellektuális technikája, s egyúttal a fejedelemségek rendőri-pénzügyi technikája is. Évszázados kultúr-válságok következtek, de a szilárd alsó szervezet elég erős maradt arra, hogy kiszorítsa a buddhizmust , a maga formáihoz húzza le a mohammedánizmust, s hogy ellenálljon a fejedelmi kormányzat, de a kezdődő üzleti élet bomlasztó hatásainak is. Igazi felső szerkezetiség azonban bizonyára e kettős fejlődés következtében sem emelkedhetett ki az alsó élet kötöttségeiből. Századok 1939, IV—VI. 10