Századok – 1939

Értekezések - HAJNAL ISTVÁN: Történelem és szociológia - 137

TÖRTÉNELEM ÉS SZOCIOLÓGIA 143 tartjuk, nem szakadunk el a fejlődés mély problémáitól. A szociológiának természetesen mégsem az a feladata, hogy kicsiny formákból építse fel az egész társadalomstruktúrát. De mindig éreznie kell, hogy a megfigyelhető, kész formák honnan eredtek, s miként épültek fel. Egyébként általánosan elismert tény, hogy a személyies kifejeződések, még az arckifejezés és a gesztus is, nagymértékben társadalmi (de nem faji) képződmények. Szerepük, jelentőségük ma is nagyobb, mint általában számításba venni szokásos. Az intelligens embert már az „arckifejezés" is bizonyos szociális közösségben tartja a magához hasonlókkal, egyedül a kifejezésformák mögött sejthető belső struktúra által. Ez a közösség reális tény, öntudatlanul érvényesül érdekellentéteken át is. A szociológia valójában mégis a határozott körvonalakkal jelentkező társadalomszerkezeteket vizsgálja, a tartós történeti-társadalmi formációkat és a kultúrtényeket, azaz a formaképződés módszereit. Ezekből következtet a személyies kifejeződések szférájának szerepére is. Ilyen magasabb szerkezetiség nem alakul ki csupasz érdekközösség által. A csupasz érdekközösségben az emberek „megértik" egymást primitív módszerekkel is, addig, amíg a közös célt el nem érték. Azután esetleg egymást is marcangolják a zsákmányért, vége a „társadalomképződésn®te"T"'A. JtöziQS szükség sem társadalomfejlesztő, mint a közös bőség sem, a létfenntartás kéznél lévő módjain îeiur 'többre egyik sem ösztönöz. A földrajzi-természeti körülményeket a szociológia öröktől fogva· adott tényeknek tekinti ; ugyanazon vidékeken fejlődés és hanyatlás váltakozhat egymással. A fejlődés magyarázatát csakis magában a társadalmasodás folyamatában kereshetjük. Ily szempontból a Föld egész emberisége, a múltban s jelenben, egyetlen összefüggő szerkezetiség, minden élet hatása minden másikra. Hogy mikor kezdődött az ösztönösséget felülmúló formaképzés, az nem a szociológiának, hanem az antropológiának a problémája. Amióta megkezdődött, valami apró tömegmunka folyik állandóan az emberiségben, mindenki résztvesz benne már azáltal is, hogy az élők sorában megjelenik. Konkrét módon azonban a nagy történeti kultúrák társadalomüzemében ragadhatjuk meg ezt a folyamatot. Történeti tény, hogy nagy kultúrák az összefüggő nagy földrészeken keletkeztek, ahol állandó az emberiség összefüggése ; de tény az is, hogy nem e földrészek tág belsejében keletkeztek a nagy kultúrák, hanem a tengerhez szorult széles területsávakon. Gyakran terméketlenebb vidékeken, mint a belső területeké. Gyakran földrajzilag kevésbbé