Századok – 1939

Történeti irodalom - Schüle; Ernst: Russland und Frankreich vom Ausgang des Krimkriegs bis zum italienischen Krieg 1856–1859. Ism.: ifj.Iványi-Grünwald Béla 95

98 TÖRTÉNETI IRODALOM Orsini merénylete aktuálissá tette a francia császár fellépését az olasz kérdésben. A plombièresi tanácskozás után biztosítani akarta magát a cár részéről az olasz akcióval kapcsolatban, sőt közreműködését akarta megnyerni egy nagystílű Európa-átrendezéshez. Kérdés, megoldható lesz-e a nagy probléma, azaz 1815 revíziója, cserében 1856 revíziójáért. Ε tanácskozásokon dől el az oroszfrancia barátság sorsa. III. Napoleon unokatestvérét, Napoleon Jeromos herceget bízta meg a diplomáciai tárgyalásokkal. 1858 szeptember 24-én találkozik vele Biarritzban, közli vele a plombièresi megállapodás lényegét s elküldi Oroszországba, hogy a Varsóban tartózkodó cárral tárgyalásokat folytasson : milyen rekompenzációk ellenében hajlandó támogatni az ő olasz akcióját. Szeptember 28-án megérkezik a herceg Varsóba s elkezdődnek a tárgyalások a diplomáciai akciókban tapasztalatlan herceg és a cár, valamint Gorcsakov között. Noha Jeromos herceg megcsillogtatta a cár előtt Galícia elnyerésének lehetőségét, a cár vonakodott arra kötelezni magát, hogy nagy sereggel lekötve tartsa Ausztria hadseregét s földközi tengeri flottáját a franciák rendelkezésére bocsássa. Azonban a herceg optimisztikusan ítélte meg az orosz tárgyalások eredményét és október 3-iki megérkezése után optimizmusa magával ragadta császári unokatestvérét is. Kidolgoztak a további tárgyalások írásos alapjául két szerződéstervezetet, melyet Napoleon Jeromos hercegnek második útja alkalmával magával kellett vinnie. Ennek második darabja, mely a háború utáni berendezést tartalmazza, a cárnak biztosítja aktív közreműködés fejében Galíciát, az viszont beleegyezik Nizza és Savoia francia okkupációjába, az olasz kérdést III. Napoleon elképzelése szerint rendezik, III. Napoleon felveszi a békepontok közé a párisi szerződés ama pontjainak revízióját, melyek Oroszország Fekete-tengeri helyzetére vonatkoznak. Ε megállapodás negyedik pontja szerint : a magas szerződő felek nem helyezkednek szembe egy független Magyarország kialakításával. Ε tervezet első fogalmazása (mint a közölt dokumentumokban olvasható) ezen túlmenőleg így hangzott : „Les deux Empereurs feront leurs efforts, si les circonstances se montrent favorables, pour constituer un Etat hongrois indépendant." Ebből lett azután a másik variáns, a valóságban elküldött szöveg : „ . . . ne s'opposeront pas si les circonstances se montrent favorables à l'indépendance de la Hongrie .. ." E november elsejei jegyzék tehát egy Ausztriaellenes offenzivaszerződés-tervezet s mint ilyen, magyar történelmi szempontból nagy jelentőségű, hiszen megállapítható, hogy III. Napoleon már az előzetes tárgyalások során is őszintén és komolyan törekedett Magyarország önálló és független állami létének helyreállítására, A jegyzéket La Koncière Le Noury kapitány viszi magával s a császár már csak az aláírást várja, derűs optimizmusában félrevezetve még optimistább unokatestvérétől. A javaslat azonban ilyen formájában sohasem került elfogadásra s az a végleges szerződés, melyet 1859 március 3-án kötöttek s mely megígéri Oroszország jóakaratú semlegességét, bizony egy szóval sem érinti sem Galíciát, sem Magyarországot. Hogy miért nem,