Századok – 1938

Történelmi irodalom - Károlyi Árpád: Az 1848-diki pozsonyi törvénycikkek az udvar előtt. Ism.: Angyal Dávid 92

96 TÖRTÉNETI IRODALOM láttuk, hogy Pálfyék útnak indították azt a futárt, aki az említett iratokat a bécsi erdélyi kancelláriától egyenesen Innsbruckba vitte. Mire való volt ez a rosszhiszemű eltagadás ? K. igen találóan magyarázza meg a cselfogást. Ferenc Károly tanácsosai húzni akarták az időt június 11-ig, amikor Batthyánynak távoznia kellett Innsbruckból. Akkor azután bátran visszaküldötték volna a törvényjavaslatot az erdélyi országgyűlésnek újabb tárgyalás végett. Szépen kigondolt csalárdkodás ! De az erdélyiek már ehhez hasonlót előre sejtettek s azért küldték Weért és Pálfyt a másodpéldánnyal az udvarhoz. Ha ők nem világosítják fel a tényállásról Batthyányt, a gyanútlan miniszterelnök kénytelen lett volna elhinni, hogy június 7-e körül az erdélyi törvényjavaslatok még nincsenek Innsbruckban. Mivel a főherceg június 10-éig nem mutatta be Puchner küldeményét, Batthyány azon a napon a Pálfy kezéből átvett másodpéldányt mutatta fel. A főherceg igen méltatlan helyzetbe került. Zavarában ismételte, hogy a Puchner küldeménye nem jutott el hozzá, de kénytelen volt a másodpéldány alapján megnyitni a tanácskozást az unióról. Természetes, hogy az 1848 : VII. törvénycikk és az erdélyi fölterjesztés összehasonlítása alapján a főhercegnek az uniós törvényt a király elé kellett terjesztenie. A főherceg látva, hogy tervei dugába dőltek, azzal a kijelentéssel igyekezett magán segíteni, hogy a Puchner-féle iratok épp most jutottak kezébe. Czillich okozta a zavart, aki jóhiszeműleg az osztrák minisztériumhoz juttatta az erdélyi törvénycikkeket. A főherceg nem sejtette, hogy Batthyány jól tudja, kik okozták a zavart, de a főherceget kímélni akarván, Czillich udvari tanácsos megbüntetését kérte. így végződött az unió szentesítésének drámája, vagyis inkább egy Seribe tollára méltó cselszövő vígjátéka. A cselszövény szálait éles pszichológiai érzékkel fejtette ki K. az okiratokból és más forrásokból. A nagy bevezetés után okiratok következnek, melyek igazolják a szerző előadását és új tanúságokat is tartalmaznak, kivált ha a sok hozzájuk csatolt alapos jegyzetet is figyelembe vesszük. Például igen érdekes az, hogy a magyar udvari kancellária által szerkesztett királyi leirat egy terve (1848 március 25) gondoskodik arról, hogy a jus placetit a királynak kell megadnia minisztere ellenjegyzésével. Az állami konferencia kihagyta a jus placetira vonatkozó észrevételt s a magyar kormány, sőt a magyar országgyűlés sem törődött vele. Ha az akkori magyar liberálisok kételkednek a magyar főpapság erős nemzeti érzéséban, talán törődtek volna a jus placetival. Mikor e könyv megjelent, a szerző kilencedik évtizedének már néhány évét is eltöltötte. De kutató szelleme erélyében, a lélektani motívumok leleményes kifejtésében, ítélete biztosságában, stílusának erejében s érzéseinek a cicomátlan szavakon is áttetsző melegségében még ifjúi erő nyilatkozik. Csak a pártok fölött lebegő szelleme, aggodalmas igazságérzete, az apokaliptikus stílustól s a hatásvadászattól való irtózása mutatják, hogy régibb korok neveltje. De ez a nevelés emeli könyvének becsét.