Századok – 1938

Történelmi irodalom - Lefébvre; Georges: Napoléon. Ism.: Ungár László 89

91 TÖRTÉNETI IRODALOM géniuszának és hadseregének műve volt. A hadseregbe 1800— 1812-ig nem kevesebb mint egymillió embert soroztak ; ez a hatalmas tömeg rögtönzött seregeket alkotott, éppúgy mint a forradalom seregei és nyolc napos „kiképzés" után minden újonc tűzvonalba került. Talán még soha lázadóbb, dezertálóbb, fegyelmezetlenebb seregei nem voltak hadvezérnek, mint Napoleonnak. De a seregek élan-ját biztosította a minden közlegény előtt nyitva álló előmenetel. Idők folyamán a seregek nemzeti jellege mind jobban veszendőbe ment. A lengyel, svájci, hannoveri, ír zsoldosok, hollandus, olasz és délnémet segédcsapatok száma 1812-ben már kisebbségbe szorította a franciákat. A hadviselés olyan fejletlen maradt, mint a forradalom előtt. A hadseregszállítók voltak az urak, s mindenkit megloptak. A pénzügyi eszközök a hadviselés igényeit egész időn át a legnagyobb erőfeszítésekkel sem tudták kielégítően szolgálni. Az ellenőrzés teljesen hiányzott. Hadi- és egyéb nyersanyagok szűke miatt hódításokkal kellett mindent pótolni. Jéna alá pl. köpönyeg nélkül érkezett az egész hadsereg. Ezért minden hadivállalkozás gyors és hirtelen győzelemre kellett hogy irányuljon, mert ha az ellenség ellenállt, vagy védekező háborúra rendezkedett be, a császári seregek biztos pusztulásba rohantak. Egyedül a győzelmes hadjárat pótolhatta a hiányokat, ez is csak gazdag országokban, mint pl. Itáliában. A gyorsan mozgó seregeket rosszul élelmezték, az egészségügyi szolgálat teljesen szervezetlen maradt ; béke idején takarékossági okokból nem volt orvosi szolgálat. A kórházakban fertőző betegségek pusztították a sebesülteket. 1800 és 1810 között egymilliónyi ember pusztult el s ezeknek alig 2%-aesettela harctereken, a többit a legelemibb kórházi higiénia hiánya vitte sírba. A hadvezetést Napoleon gyökeresen megváltoztatta : Nagy Frigyes klasszikussá vált módszerével szemben üldözte az ellenséget. Ezzel az új taktikával mindenütt győzött, ahol kis, termékeny területről volt szó, mint pl. a Pó völgyében, Dél-Németországban. De Észak-Németországban, Lengyel- és Oroszországban, ahol az ellenség menetelni tudott, a távolság kimerítette seregeit, egy részüket lekötve tartotta az elkerülhetetlen megszállás ; az ellátás és utánpótlás teljesen megszűnt s hadai elpusztultak harc nélkül is, a napoleoni stratégia felmondta a szolgálatot. L. szép szintézisében a már ismert események : hódító hadjáratok, diplomáciai és gazdasági küzdelmek, nemzetiségi mozgalmak, az Európán kívüli fejlődés, a császári Franciaország kormányzata, a száznapos uralom, a bécsi kongresszus és a kontinens újjászervezése jelentőségük és legbensőbb összefüggésük szerint kapnak helyet. Amikor a napoleoni álom : az egyetemes császárság gondolatának szertefoszlását vizsgálja, e nagy egyéniség jelentősége erőteljes vonásokkal gazdagszik előadásában : megállapítja, hogy uralma az angol ellenállás, a francia gondolat szétterjedése s a kapitalizmus fejlődése folytán végeredményben az európai ancien régime lassú pusztulására vezetett. A szent-