Századok – 1938

Történelmi irodalom - Jadin; Louis: Les actes de la Congrégation Consistoriale concernant les Pays-Bas; la principauté de Liege et la Franche-Comté; 1593–1797. Ism.: Vanyó Tihamér 87

88 TÖRTÉNETI IRODALOM felvetődöttkérdések. Minderre vonatkozólag a kongregáció a consistorium megtartása előtt a pápának előterjesztést tett. A pápa olykor egyes, más római főhatóságok elé tartozó kényesebb ügyeket is rábízott a Congregatio Consistorialisra, így pl. püspökök és káptalanok, apátok és szerzetesek viszályait. Ez volt az ú. n. különleges (partikuláris) kongregáció. J. szerint belga földön a királyi bemutatók alapján történt főpapi kinevezések általában sokkal kevesebb nehézséggel jártak, mint a választott főpapoké. A Szentszék az uralkodótól elébe terjesztett jelölteket mindig elfogadta, hacsak a kánoni pör és a nunciusok nem támasztottak nehézséget. A Szentszéknek nem kedves személyek elutasítását a nuncius végezte el, megtagadván a kánoni pör elkészítését. Ez okból a spanyol királyok vagy a kormányzók eleve elejtettek több, az államtanács által javasolt, de janzenista hírben álló személyt, mert tisztában voltak vele, hogy az illetők semmiképen sem kapnák meg Rómából a megerősítő bullát. A spanyol uralkodók általában nem éltek vissza jogaikkal. A főpapi kinevezéseknél csak a háborúk miatt bekövetkezett területi változások folytán állottak elő nehézségek, mert mind a két fél gyakorolni akarta a bemutató jogot. Sokkal több baj volt a kánoni választással betöltendő főpapi székeknél, mert a választók pártoskodása gyakran a kongregáció előtt lefolyó hosszas viszálykodásokra vezetett. A Stavelot-Malmédy egyesített apátság pl. a két apátság választási ellentétei miatt az egész XVII. és XVIII. században nem tudott szerzetes prelátushoz jutni, hanem kommen -dátorral kellett beérnie. A javadalomhalmozás, amelyet a trienti zsinat eltiltott, de a Szentszék a Congregatio Consistorialis javaslatára parancsoló okok miatt többször kénytelen volt megengedni, belga földön nem harapózott el. A püspökök nem is kérték soha több egyházmegye kormányzását, s az államtanács, a spanyol király, majd utóbb a császár nem is járultak volna hozzá ilyen visszaéléshez. Ellenben gyakran fordultak a püspökök a kongregációhoz azzal a kéréssel, hogy előbbi kisebb javadalmukat anyagi terheik könnyebb viselése végett bizonyos időre vagy élethossziglan továbbra is megtarthassák. A Congregatio Consistorialis gyűléseinek iratai nélkülözhetetlen kiegészítői az informatív pöröknek, hiszen ezek mind a kongregáció elé kerültek, s ott a legkevésbbé kétes esetekben is beható tárgyalásban részesültek. Ilyenkor a nuncius köteles volt további pontos tájékoztatást előterjeszteni, a viszálykodó ellenfelek pedig maguk is gondoskodtak álláspontjuknak a legkisebb részletekig menő bizonyításáról. S ez nemcsak a személyi ellentétek esetében volt így, hanem szinte még fokozottabban fontos tárgyi döntéseknél előforduló véleménykülönbség alkalmával. Egyházmegyék szétdarabolása, újak felállítása, kolostorok feloszlatása vagy egyesítése stb. többször évekig tartó szellemi párviadalt idézett elő. A két szembenálló vélemény képviselői terjedelmes, olykor kötetekre menő emlékiratokat nyújtottak be a kongregációhoz, rengeteg melléklettel felszerelve. Igaz, hogy az ily előterjesztésekben sok elfogultsággal találkozunk, de érvelés közben és a mellék-