Századok – 1938

Pótfüzet - KOSÁRY DOMOKOS: Magyar és francia külpolitika 1848–49-ben 642

650 KOSÁR Y DOMOKOS [94] grätz minden naiv győzelmi tudattól duzzadó szavát, hogy a császári előnyomulásfc mindenki ölelő karokkal várja, hogy Kossuth hiába próbálja a szétesést megakadályozni. Január 19-én a háború végét jelenti be, és minden kritika nélkül veti papírra azt az osztrák nézetet, hogy a magyarság megtörése nélkül semmi egység nem lehetséges Ausztriában. Március közepétől aztán De la Cour is mindjobban ráébred, hogy a háborúnak koránt sincs vége. Windischgrätz dicsekvései helyett jön a valóság, Bem és Görgey győzelmei, és ,,a felkelés fenyegetőbb, mint valaha". A követ azonban már nem tud, vagy nein akar az osztrák nézőponttól megszabadulni. Szorgalmasan elhiszi, hogy a magyar felkelés teljesen lengyel üggyé vált, hogy „Magyarország függetlensége számukra csak másodrangú ügy, Lengyelországot akarják rekonstruálni a magyar és román nemzetek segítségével Î"1 így találunk nyomára megint a bécsi propagandának, mely a magyar küzdelmet nemzetközi forradalmi vállalkozásnak s főként lengyel ügynek igyekezett feltűntetni, hogy ezzel előkészítse az esetleges orosz beavatkozást. Schwarzenberg az április 24-i jelentés szeiint kijelentette De la Cour előtt, hogy „behívjuk az oroszokat, mihelyt nem tudunk a magunk erejéből tovább harcolni, mert ez élet-halál kérdése Ausztria számára."2 Május elsején jelenti a követ az orosz intervenciót, kommentár nélkül idézve az európai forradalom veszélyére hivatkozó indokot, s három nap múlva közli a függetlenség hírét. Szerinte mindenki megegyezik abban, hogy a detronizáció árt a magyar ügynek, funeste á la cause, mert ezzel kitűnt, hogy a vezetők csak ürügyként hivatkoztak V. Ferdinándra s a törvényes álláspontra. Lapról-lapra így vonulnak * el előttünk, idegen és részvétlen előadásban, a szabadságharc utolsó hónapjai, Bécs nagy tavaszi rettegése, a gondosan előszámlált orosz túlerő, a magyar huszárság július 2-i bravúrja, a magyar vezetők „fanatizmusa, illúziói" és két pártra oszlása, a dunai sereg oroszt kijátszó délié-vonulása, ( míg augusztus 17-én a magyar felkelés befejezését nem jelenti a követ. I A hivatalos francia politikát — melynek, ha a követ J egyéni hangulata nem is teljesen, de politikai magatartást bizonnyal megfelelt — elsősorban az olasz ügyek foglalkoztatták. Mint ismeretes, a piemonti sereg 1848 tavaszán a lombard-velencei felkelés segítségére sietett, anélkül, hogy 1 Archives de Affaires Etrangères, Autriche, vol. 438. ápr. 24. 2 Ponsonby angol követ már 1848 november 20-án megírta Palmerstonnak, hogy osztrák vereség esetén az orosz bizonyosan közbelép. State Papers etc. 729. 1.