Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
[75] A SZAB AD SÁGESZME A XIX. SZ. ELSŐ FELÉBEN 001 s fogondját a bölcs egyensúly, arány, vagyis egyezmény felismerésére és megvalósítására fordítsa. Ez a harmóniaelv nyilvánul meg egyén és állam közös életcéljának kitűzésében is. Welcker — s igen sokan a magyar államelméleti írók közül is — az emberi élet legnagyobb feladatának a belső, lelki tökéletesség vagy erkölcsiség és ennek megfelelően a külső tökéletesség, vagy boldogság elérését s a kettő között szabad harmónia kiépítését tartja. Ugyanilyen kiegyenlítésre irányuló törekvés figyelhető meg anyag és szellem kapcsolatának magyarázatában is. Az anyagi haladás kérdése a szellem szempontjából is fontos ; az anyagi megerősödésre célzó törekvések összefonódnak a szellemileg erősebb és magasabbrendű állapot felé irányuló vággyal. A jóléttől nemes önérzetet, erkölcsiséget és hazaszeretetet várnak, a szellemnek erőt s rugékonyságot ad. Az anyagi és szellemi haladást a kor hol egy tengerbe siető párhuzamos folyamhoz hasonlítja, hol egymást tápláló erőknek tekinti, melyek csak együtt emelhetik a közjót magasra. Az ember két világ határán áll s egyszerre részesül ,,a külvilág anyagában és a természettúli lét isteni szikrájában", ezért az embernek nem szabad csupán egy irányba fordulva a másikat megvetnie, hanem arra kell törekednie, hogy a korlátolt anyagiság alakjaiban az istenit s megfordítva ,,e kettőt egyesítve az isteni gondolatot anyagi alakban tüntesse elő". Ennek megfelelően a kor gazdasági eszménye nem csupán — mint Adam Smithnél — az erők szabad konkurrenciája. A népgazdagság nem csupán a csereáruk menynyiségében rejlik, hanem List Frigyes elmélete szerint minden szellemi és anyagi termelőerő összességében, az ipar, kereskedelem és földművelés érdekközösségében és kölcsönös kívánalmaik kiegyenlítésében áll. A világmindenséget mozgató centrifugális és centripetális erők ellentét-párjának a kor államszemléletében a szabadság és rend fogalmának az ellentéte felel meg.1 „Az életnek is két pólusa van : szabadság és rend, és az egyezmény is. . . két ellenkező gyökerőnek a kiegyenlítése." Szabadságot kíván a társadalmi élet törvénye, mert ez az élet törvénye. Ha az állam a szabad fejlődés elvét érvényesíteni tudja, ebből fejlődik ki igazán az igazi hazaszeretet. A szabadság decentralizáló erejével azonban szemben kell állania a rend központosító erejének. Az államnak nem szabad poli]) alakot öltenie magára: ez abban áll, „hogy egy nagy sziget 1 Hetényi i. m. Benczúr : A szabadság és társadalmi rend elméletei, 40—42. 1.
