Századok – 1938
Pótfüzet - VARGA ZOLTÁN: A szabadságeszme a XIX. század első felének magyar államszemléletében 576
628 VARGA ZOLTÁN állam holttesthez, az egyes tagok pedig az őt emésztő férgekhez hasonlók.1 Az igazi erkölcsi szabadság az, ha cselekedeteinket minden lehetőség közepette is az okosság, az értelem parancsa alá rendeljük, ami egyébként azt is jelenti, hogy így cselekedetünk összhangba kerül a közösség céljával.2 Az egyéni jólét szerves kapcsolatban áll a közösség javával ; de nem csupán az egyén boldogulása emeli a közjólétet, hanem a fejlètt köz jólét az egyéni érdekeknek is fontos alapja. Helyesen értelmezett jólétünk mások javával annyira szoros kapcsolatban áll, hogy saját javát mindenki legbiztosabban mások jólétének előmozdításával érheti el.3 A közösségérzet jellemző kifejezését adja a koraliberális közgazdasági törekvések hangadó fóruma, a Hetilap4 is, midőn megállapítja, hogy legsajátosabb magánviszonyaink is olyan mélyen vannak a bennünket magába foglaló közösség gyökereivel összenőve, hogy a közjót magánérdekeinktől elválasztani lehetetlen. A közösségérzet nyer kifejezést abban is, hogy e nemzedék a természeti egyenlőtlenséggel szemben a minden egyes állampolgárt egységbe fűző törvényes jogegyenlőség elvét hirdeti. Kossuth szerint, ha a szabadság fogalmát elvont értelmezésben s nem közjogi szempontból vesszük, legfőbb fokának azt tekinthetnők, midőn minden ember azt tehetné, ami neki tetszik; ennek gyakorlati következménye azonban az lenne, hogy az erősebb elnyomná a gyengét, ezért az állam a gyengébbnek az erősebb ellen oltalmat ad.r> 1 Vecsei József: A philosophiának jóltevő befolyása az álladalomra. Tudományos Gyűjtemény 1837, I. 15—16. 1. 2 Strázsay : Az erkölcs, a jó szív, a jámborság és ártatlanság. Tudományos Gyűjtemény 1825, XI. 6. 1. 3 Szász Károly : A szerzett törvények eredeti kútfejéről. A magv. tud. társ. évk. III (Budán 1837) III. rész, 151—153. 1. „Ha van, mi a világ s nemünk sorsát elrendelő örök bölcsesség iránt mély tisztelettel ragadja a gondolni és érezni tudó lelket, bizonyosan az emberi viszonyok oeconomiájába szőtt csuda kapcsolat olyan, s ki egykor a setétben bolygó emberiség előtt ezt tiszta világosságba helyeztetendi s megmutatandja, hogy ki a más, ki a közösség jólétét gátolja az hasonló a tündérmese azon bajnokához, mely a bűvös erdőben ellenséget vélvén sebezni, minden csapásával önmagát vérezé : az lesz méltó, nem minden akadémiák egyesített jutalmának elnyerésére, nem az emberiség istenítő-hálájára, de arra, hogy a Mindenható jobbján foglaljon helyet, annak lábánál, ki a vallás szelídebb hangjain ugyanerre szólított fel, hogy a mások boldogságában találjuk fel a magunkét. 4 Szemle a közgazdasági elvek s vélemények felett. Hetilap 1846 jan. 9. (3. sz.) 4 Kossuth Lajos : Státusgazdasági tájékozás. Pesti Hírlap 1842, 3 21. sz. Kossuth Lajos összes munkái, XII. 277 — 78. 1.